Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)

4. A baloldali alternatíva

112 A baloldali alternatľva lehetővé teszi egy valós kisebbségi program kidolgozását. Rendkívül kritikus hangvételű volt Farkas szenátor, aki a nemzetiségi problémák nyíltabb felvetésének és egy konkrét kisebbségi program kidolgozásának a szükségességéről, valamint a magyar szekció nagyobb önállóságá­nak kialakításáról is szólt, majd pedig a szenátorként végzett munkájának szélmalomharc jelle­gére utalva felajánlotta mandátumát a pártnak. Mivel több felszólaló bírálta a koalíció politiká­ját, amelyben szociáldemokrata értékek nem érvényesülnek, a kormányból való kilépés gondolata is felmerült, amelyre Dérer miniszter a kormánytagság megtartásának szükségessé­gét hangsúlyozva reagált. A vezetőségi ülés eredményét két dokumentum elfogadása jelentette. Az egyik, a nyilvánosságra hozott határozat az OMSZ-nek a pártvezetés iránti teljes bizalmát hangsúlyozta. Valódi jelentősége azonban annak a bizalmasan kezelt memorandumnak volt, amelyet az országos pártvezetőségnek címeztek, s amelyben az OMSZ a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárton belüli mozgásterével való elégedetlenségének adott hangot.479 A memorandumban ugyan leszögezték, hogy teljes mértékben helyesnek tartják a nyolc évvel korábbi egyesülést, de azt is megállapították, hogy a szekció jogosítványait immár szűknek érzik, és szélesebb mozgásteret akarnak a magyar munkásság érdekeinek érvényesítésére. Ezt pedig a magyar munkásság speciális problémáinak kezelésére kívánják felhasználni, amelyek közül az állampolgársági kérdés megoldatlanságát, a nyugdíjak kérdését, a nyelvi jogok alkal­mazásának hiányosságait, az állami szférában való arányos alkalmazást és a párton belüli dön­téshozatalba való nagyobb beleszólás kérdését említették konkrétan. A fentiek érdekében azt javasolták, hogy a magyar szekció kapja meg a megyei pártszervezeteket megillető jogosítvá­nyokat, és a párt valamennyi döntéshozó szervében - beleértve a szlovákiai és az országos vég­rehajtó bizottságot - legyen képviselete. Javasolták, hogy a párt dokumentumait ezentúl magyar nyelven is adják ki. Ezenfelül nagyobb anyagi szabadságot és a szekció vezető személyiségei­nek (Fehér, Surányi, Váradi) egzisztenciális bebiztosítását kérték. A memorandumban érintett kérdéseknek a megvitatására az OMSZ egy négytagú ad hoc bizottságot (Fehér, Farkas, Schulcz, Surányi) jelölt ki, amelynek 4 héten belül kellett volna jelentést adnia az elért ered­ményekről. A magyar szekció aktivitása azonban eredmény nélkül maradt. A prágai pártvezetés ugyan­is arra hivatkozva, hogy az önálló magyar megyei szervezet ügyében csak az országos tagsági gyűlés járhat el, kitért a döntés elől,480 vagyis ha nem is nyíltan, de elutasította a magyar óha­jokat. Az ad acta tett követelések pedig már többé nem is kerültek napirendre. A pozsonyi vezetőségi ülés lényegében a magyar baloldaliak két fontos kételyét fogalmaz­ta meg: először is azt, vajon képes-e az Országos Magyar Szervezőbizottság a magyar válasz­tók érdekeit képviselni a csehszlovák szociáldemokrata párton belül, másrészt pedig azt, hogy a csehszlovák párt érvényesíteni tudja-e a szociáldemokrata értékeket a koalíción belül. Ezek pedig olyan felvetések voltak, amelyekre valamilyen módon válaszolni kellett volna. Erre azon­ban nem került sor. Bár a kedélyek a nyár folyamán látszólag megnyugodtak, 1933 őszén a nyelvhasználati jogok körüli vita újból feszültségeket gerjesztett. A viták hátterét az szolgáltatta, hogy a Tartományi Hivatal 1933 közepén hivatalosan is közzétette az 1930-as népszámlás eredménye­it és azon települések listáját, ahol a magyarok számaránya a kisebbségi nyelvhasználati jogok szempontjából vízválasztónak számító 20%-os küszöb alá csökkent, s amelyekben a magyar 479 AUTGM, FondT. G. Masaryk, k. 513, 1453/33. 480 Világ szabadság, 1933. április 15., 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom