Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
4. A baloldali alternatíva
110 A baloldali alternatíva ségek önkormányzata, nyelveik államnyelvvé minősítése, a nemzetiségi kultúrára és oktatásra fordított összegek arányossá tétele jelentette. Olyan követelések, amelyek ugyan a hagyományos szociáldemokrata értékekből nőttek ki, de amelyeknek a még mindig a csehszlovák nemzeti értékek mentén felépülő szociáldemokrácián belül nem volt esélyük az érvényesülésre. A harmincas évek elején az OMSZ-en belül folyó viták tétje az volt, hogy milyen mértékben kell és lehet az egységes párton belül megőrizni a magyar szekció önálló arcát. Abban, hogy az OMSZ-nek olykor a prágai központtól eltérő álláspontot is meg kell fogalmaznia, tulajdonképpen egyetértés volt. Abban azonban, hogy ezt milyen módon tegyék meg, már érzékelhető volt véleménykülönbség. A nyugati régió politikusai, Schulcz Ignác, Fehér Ferenc, Surányi Géza és Váradi Aladár a vezető szlovák szociáldemokrata politikus, Ivan Dérer hű követői voltak, s ha jelezték is véleménykülönbségüket, azt óvatosan tették. Ezzel szemben a kassaiak, elsősorban Borovszky Géza472 és Farkas Zoltán szenátor nemegyszer kemény, a csehszlovák sajtó szerint ellenzéki hangú megnyilatkozásokat tettek Prága és a szociáldemokrata központ politikájáról. A kormányzat bírálata különösen 1929-től vált problematikussá, amikor a csehszlovák szociáldemokrácia ismét a koalíció részévé vált, s így a kormányt illető magyar kritika magára a pártra is visszahullott. Borovszkyék kritikájának egyik célpontja a megoldatlan állampolgársági kérdés volt, amely téma azért is kellemetlen volt a prágai pártközpontnak, mert 1926-ban épp Ivan Dérer javaslatára fogadott el a nemzetgyűlés törvényt a rendezetlen állampolgárságú személyek helyzetének rendezéséről. A törvény azonban nem vált be, s Borovszkyék a magyar ellenzékkel versengve bírálták a továbbra is ezrek életét megnehezítő helyzetet. A kassai képviselő 1928 őszén, a köztársaság jubileumi ünnepségeinek közepette nyílt levélben fordult Masaryk elnökhöz, amelyben azt fejtegette, hogy nem lehet Csehszlovákia megalakulását felhőtlenül ünnepelni akkor, amikor hontalanok tízezrei élnek bizonytalanságban.473 Október 7-én pedig a párt kassai alapszervezete Borovszky és Farkas szorgalmazására demonstrációt szervezett ez ügyben, amelyen elfogadták a hontalanok Masaryknak címzett memorandumát.474 Borovszky és Farkas elégedetlensége azonban nem volt elszigetelt jelenség, sőt az évek múltával egyre inkább meghatározóvá vált a magyar szociáldemokrácián belül, amit a szekció 1930. február 24-én az érsekújvári Munkásotthonban megtartott kongresszusa is igazolt. A kongresszusról a Csehszlovákiai Népszavába került beszámolóból ugyan ez nem derült ki, ám a csehszlovák lapok megdöbbenéssel konstatálták, hogy a magyar szociáldemokraták nem mindenben értenek egyet anyapártjuk és a kormány politikájával. A Večer c. lap egyenesen arról írt, hogy a kongresszus bebizonyította, hogy a magyar szociáldemokraták ugyanolyan soviniszták, mint a nacionalista pártok képviselői, s hogy ebben a tekintetben nem lehet őket összehasonlítani a Csömör vezette magyar kisgazdákkal, akik sokkal lojálisabbak a köztársasághoz.475 A cseh és a szlovák sajtó elsősorban Farkas szenátor beszédét emelte ki elrettentő példaként, aki felszólalásában csalódottságáról beszélt a kormány nemzetiségi politikájával kapcsolatban. Meglepő módon azonban Schulcz felszólalását is kritizálták, aki nyíltan szólt a magas munkanélküliségből származó gondokról, illetve bírálta Beneš külpolitikáját is. 472 Egy 1928-as keltezésű rendőrségi jelentés Borovszkyt egyenesen irredentának nevezi, mivel több ízben is kritizálta Prágát, s a felesége (ugyan honnan tudták? - SA) a községi választások során a Magyar Nemzeti Pártra adta szavazatát. Vó. NA, f. AMV-PMV 225, k. 456, 1455/28 prés. 473 Csehszlovákiai Népszava, 1928. május 27., 1. 474 Csehszlovákiai Népszava, 1928. október 14., 1. 475 NA, f. MZV-VA, Večer, 1930. február 26.
