Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
Magyar politika 1938 tavaszán 97 Prága a Budapesttel való közvetlen megegyezést nem tudja felvállalni, viszont egy az EMP berkeiből származó, belső csehszlovákiai megoldásra esetleg pozitívan reagálna.268 Esterházy óvatosan ki is puhatolta Prágában, hogy volna-e készség az EMP által benyújtott követelések érdemi fogadására, s miután pozitív visszajelzéseket kapott, megkezdődött egy új memorandum kidolgozása. Ennek szükségességét Jaross többek között azzal is indokolta, hogy a korábbi ígéretek ellenére Prága nem oldotta meg a magyar nyelvű vasúti feliratok kérdését, nem történt meg az állampolgárság rendezése, nem alakult meg a Magyar Kulturális Tanács és a Mezőgazdasági Tanács magyar szekciója, illetve a pozsonyi egyetem magyar tanszékének a kérdése sem rendeződött.269 A pártelnök úgy vélte, hogy egy az addiginál is következetesebb és radikálisabb ellenzéki politikával meghátrálásra lehet kényszeríteni Prágát, amelynek amúgy is nagy nehézséget okoz a Hlinka-féle Néppárt magatartása. A február 4-i klubülésen Jaross fel is olvasta a jelzett memorandum első változatának szövegét, a többség azonban ezt nem tartotta elfogadhatónak, ezért végül egy háromtagú bizottság (Jaross Andor, Petrásek Ágoston, Pajor Miklós) felállításában egyeztek meg, amely feladatul kapta a memorandum végleges formába öntését. A kormányzat és az EMP közötti kapcsolatok felújításának jeleként Milan Hodža miniszterelnök 1938. március 10-én fogadta az EMP legfelső vezetőit, Szüllő Gézát, Jaross Andort, Esterházy Jánost és Korláth Endrét.270 A közel egyórás, kötetlen hangvételű beszélgetés azonban inkább csalódást hozott, hiszen a kormányfő azon kívül, hogy meghallgatta a magyar politikusok által előadott sérelmeket, semmiféle, a napi ügyeket meghaladó bejelentést nem tett, sőt egyenesen kijelentette, hogy a konkrét sérelmek megoldását illetően szívesen latba veti a tekintélyét, ám egy átfogó memorandum megfogalmazását nem tartja aktuálisnak. Hodža miniszterelnök magatartását valószínűleg az motiválta, hogy ekkor még két vasat tartott a tűzben, s úgy érezhette, hogy a vasúti és postai feliratok, valamint az állampolgársági kérdés rendezésével továbbra is életben tudja tartani a magyar aktivistákat. A pár nappal később bekövetkező anschluss és a csehszlovák belpolitikában jelentkező mozgások azonban a magyarkérdés megoldásának lehetőségeit is felülírták, s Prága szemében ismét felértékelték az EMP szerepét. Mindez az EMP memorandumügyét is más megvilágításba helyezte, s immár a kormány is az ellenzéki magyar párttól várta a magyarság követeléseinek benyújtását. A 67 pontról végül 81 pontosra duzzadt memorandum végleges megszövegezésére tkp. arra alkalmatlan időpontban, az éppen kiéleződő szudétanémet-cseh ellentét idején került sor, amikor Prága elképzelése is meglehetősen képlékeny volt, az EMP pedig egyenesen tanácstalannak mutatkozott, hogy ebben a helyzetben meddig mehet el. Az SdP radikalizmusa és a nemzetközi politika változásai a Magyar Pártot is radikálisabb fellépésre ösztönözték, másrészt azonban a párt vezetői a revízió belátható időn belüli megvalósulásában továbbra sem bíztak, s így érdekeltek voltak a megegyezésben. Ennek is köszönhető, hogy a végül május elején elkészült memorandum még a hagyományos sérelmi keretek között mozgott, azokat 81 pontba összesűrítve. S bár ezek közé olyan jelentős változtatásokat igénylő követelések is bekerültek, mint a nemzetiségi kataszter bevezetésének igénye, az elnemzetlenítés büntetésének bevezetése vagy a nyelvtörvény módosítása, a memorandum összességében semmi olyat nem tartalmazott, ami a fennálló alkotmányos rend ellen irányult volna, semmi olyat nem követelt, ami az érvényes alkotmányos rend felborítását igényelte volna. Igaz, a memorandum végleges szövegének 268. NA ČR, f. PMR k. 575, i. j. 5539/1938 269. SNA, f. KÚ BA, k. 254. 2023/1938.prez. 270. MOL, K-64, 79. cs. 65. t. 179/res.pol.l938.
