Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
96 A jubileumi év Iával, ám a katolikus osztrák állam bukásának a párton belül is sok ellenzője volt, mint ahogy a szlovenszkói magyar lakosság is inkább ellenszenvvel és egy közelgő háború előszeleként érzékelte az eseményeket. így nem csupán Budapesten, hanem Pozsonyban, Komáromban, Losoncon stb. is aggódva figyelték a német előrenyomulást, s többen hangot is adtak annak a félelmüknek, hogy az ugyan megáll-e a Kárpátok lábainál. S noha a párt sajtója az anschluss kapcsán mindenesetre óvatosan fogalmazott, és a zsidók félelmeit megszólaltató Magyar Újsággal szemben a PMH inkább az osztrákok lelkesedéséről számolt be, abból, ahogyan Szvatkónak a bécsi színházban kiverte a veríték a homlokát a náci rohamosztagosok láttán,264 egyértelműen kiderült a vezető magyar publicista személyes állásfoglalása. A szlovákiai magyar politikai elit, beleértve az EMP vezető politikusait is, alapvetően idegenkedett nem csupán a náci módszerektől, hanem a mögötte meghúzódó ideológiától. Ezt az idegenkedést a fentebb már említett Szvatkó a követezőképpen fejezte ki: „...világnézetben és a demokráciáról alkotott felfogásunkban más úton haladunk és nem oszthatjuk a német 'Führerstaat’ faji és politikai előítéleteit,”265 A náci Németország területi előretörése - Budapesthez hasonlóan - azonban mégis elbizonytalanította az EMP vezetőit, akik egyszerre érezték a németekkel való együttműködésben rejlő lehetőségeket, de idegenkedtek is ettől. Jaross viszont, aki inkább az előnyeit érzékelte a szudétanémet vonal követésének, személyesen kívánt irányt adni a pártsajtónak. Ezért 1938. április 8-án az Új Hírek szerkesztőségébe látogatva határozott nemzeti irányvonalat kért a laptól, a németkérdéssel kapcsolatban pedig négy pontba foglalta össze direktíváit: hangsúlyozta, hogy mivel az EMP jó kapcsolatokat ápol az SdP-vel és a KdP-vel, a magyar lapnak is ezt a vonalat kell követnie; megtiltotta Németország nyílt bírálatát, amely alól a náci birodalom egyházpolitikája sem jelenthetett kivételt; az anschluss pozitív tálalására kérte a lapot, noha mint kifejtette, nehéz feladat lesz gátat vetni a német Drang nach Ostennek; s végül tisztán keresztény irányvonalat kért, amely során nem szabad tekintettel lenni a párt zsidó tagjaira.266 Az Egyesült Magyar Párt hatékony politizálása szempontjából nem kis gondot jelentett az, hogy a párt az előző években meglehetősen belemerevedett a kevés eredményt hozó sérelmi magatartásba. A megváltozott körülmények viszont azt diktálták, hogy a párt kilépjen ebből a mederből, s új eszközökhöz és technikákhoz nyúljon. S noha ez - mint azt Gömöry János visszaemlékezései is tanúsítják267 - nem minden esetben sikerült, a magyar párt eszköztárába 1938 tavaszán azért új módszerek és megoldások is bekerültek. így miközben az EMP nagy hangsúlyt helyezett az autonomista ellenzékkel való kooperációra, ezzel párhuzamosan új lehetőségként tárult fel előtte a korábban a magyarok felé nyújtott koncessziók elől elzárkózó Prágával való megegyezés esélye is. A Prágával való közvetlen tárgyalások felújítására ösztönözte az EMP-vezetést Budapest is, amely úgy látta, hogy a kisantant másik két országa miatt 264. Szvatkó Pál: Naplójegyzetek az átalakuló Bécsből. In A változás élménye..., i. m. 284. 265. Idézi Filep Tamás Gusztáv-G. Kovács László: Egy európai polgár emlékezete. Arcképvázlat Szvatkó Pálról. In A változás élménye, i. m. 21. 266. NA ČR, f. PMR ic. 218, 11777/1938. 267. Gömöry János az EMP funkcionáriusainak a sérelmi magatartásba való belemerevedésének példájaként említi a kassai magyar iskolák ügyét. Az EMP ugyanis sokáig megelégedett a kassai magyarság számára sérelmes állapotok állandó felhánytorgatásával, ám új osztályok és iskolák nyitása ügyében mégis a CSKP tette az első gyakorlati lépéseket. S amikor a párt tagjaként Gömöry is konstruktív elképzelésekkel lépett elő, a párt helyi vezetői közül sokan helytelenítették magatartását. Vö. Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világról. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1964, 206.
