Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
90 A jubileumi év adástól számított két éven belül nem kapnak elutasító választ, akkor automatikusan csehszlovák állampolgárokká válnak. A másik oldalon viszont a javaslat a belügyminisztérium kizárólagos jogává tette az állampolgárság megadását vagy megvonását, amely intézménynek jogában állt minden olyan személytől megtagadni a jogigényt, akivel szemben kifogások merülnek fel. Mivel pedig a csehszlovák államban a magyarokat állambiztonsági szempontból eleve megbízhatatlannak ítélték, félő volt, hogy a törvény ilyen megfogalmazása politikai célzatú visszaélésekre ad majd okot. A törvényjavaslat március végén a nemzetgyűlés elé került, megtárgyalására azonban a belpolitikai válság miatt már nem került sor, így ez az oly sokak számára sürgető probléma az első köztársaság végéig nem is került megoldásra. 2.4.2. Az EMP politikai eszköztára 1938 elején Az Egyesült Magyar Párt az 1938-as esztendőbe belépve továbbra is inkább a saját belső problémái megoldásával foglalkozott, mint az országos ügyekkel. A pártegyesítés nyomán keletkezett feszültség ugyanis még mindig nem múlt el, sőt a pártszervezetek járási szintjein ekkor bontakozott ki éles - személyes egzisztenciákat is érintő - pozícióharc azzal kapcsolatban, hogy az addigi két pártvezetőség és két fizetett járási titkár helyett létrejött egységes pártszervezetben kik jussanak fizetett tisztségekbe. Sokáig megoldhatatlannak tűnő gondot jelentett az EMP számára az Országos Keresztényszocialista Párt Gregorovits Lipót által vezetett úgynevezett papi szárnya, amely már az egyesülésnek is a legnagyobb ellenfele volt, majd pedig azt követően is több ízben fejezte ki nyíltan elégedetlenségét az új helyzettel. Ennek köszönhetően 1937 folyamán több egymástól független forrás is azt jósolta, hogy hamarosan sor kerülhet egy önálló katolikus párt megalapítására. Ez a megoldás feltehetően a kormányzat számára is megfelelő lett volna, így nem csoda, hogy felélénkültek az ezzel összefüggésbe hozható szervezkedések. Ilyen kezdeményezésnek tekinthető az 1936. június 25-én a Katolikus Akció keretén belül létrejött Magyar Katolikus Tanács (MKT),241 amelynek a magyar katolikusok érdekvédelme volt a deklarált célja. Mivel az MKT létrehozásához nem csupán Pavol Jantausch püspök, hanem Kamii Krofta külügyminiszter is áldását adta, joggal feltételezhetjük, s ezt egy rendőrségi jelentés is alátámasztja, hogy a kormányzat a magyar ellenzék egységének megbontását remélte a tanács létrejöttétől.242 Ezt a vélekedést erősíti az is, hogy az MKT létrehozói között a testület elnökévé választott Tyukoss Evangelista János pozsonypüspöki esperes plébános mellett a húszas évek közepétől aktivista vonalon tevékenykedő Lelley Jenő egykori OKP-elnök is ott volt. S bár nem lehet kétségbe vonni, hogy ilyen szándékok léteztek, az MKT-t mégsem tekinthetjük a kormányzat eszközének, hiszen az EMP is gyorsan felismerte a tanács jelentőségét, és elérte, hogy a tanácson belül az EMP holdudvarába tartozó papság meghatározó pozícióba kerüljön. Talán ennek is köszönhető, hogy a megjövendölt katolikus párt megalakulására mégsem került sor, noha az érsekújvári helyi politikában már korábban is sikeresen tevékenykedő katolikus papok és közéleti személyiségek egy csoportja 1937. május 17-én bejelentette a Magyar Katolikus Párt megalapításának és egy pártlap létrehozásának a szándékát.243 S hogy ez nem csupán pillanatnyi fellángolástól vezérelt ötlet volt, az is jelzi, hogy az aktivizmussal szimpatizáló Érsekújvár és Magyar Vidék c. lap még 1938 elején is egy új és független magyar párt megalapításnak szükségességét fejtegette.244 241. Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cselt megszállás korából. Esztergom, [i. k.], 1940, 93. 242. SNA, f. PR BA, k. 253. bez č.; K-64, 70. cs. 7. t. 219.res/1937. 243. MOL, K-28, 47. cs. 89. t. 1937-P-15847; Magyar Újság, 1937. május 20. 244. Érsekújvár és Magyar Vidék, 1938. január 23.
