Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
66 Húsz év után mint az önkormányzatiság nemzeti célokat szolgáló felszámolása és más kisebbségellenes intézkedések. 13. A csehszlovák demokrácia bírálata azonban nem jelentette magának a demokratikus ideáloknak az elutasítását, mint ahogy nem érvényes az a cseh-szlovák szakirodalomban felbukkanó modell sem, amely cseh-szlovák etnikai társadalmat a demokratikus értékrend hordozójaként, a nemzeti kisebbségek képviselőit pedig eleve antidemokratikus gondolkodású közösségekként kategorizálja.166 Mint az Érsekújvárból elszármazott Ölvedi János a bécsi döntés előtti hetekben is megállapította, a szlovákiai magyarság a rendszer visszásságai és protekcionalista alkalmazása ellenére is látta és érezte a „cseh demokratikus rendszer jelentőségét és értékét”: így a titkos választójogot alapvető állampolgári jognak látja, „természetesnek tarja minden közigazgatás demokratizálását és ésszerűvé tételét”, sőt a csehszlovák földbirtokreform minden nacionalizmusa ellenére is „nagyon jól látja, mit jelent és mennyire múlhatatlan a nagybirtok megszüntetése.”167 Sőt mi több, a szlovenszkói magyar elit számára a magyarkérdés megoldása is elválaszthatatlanul összekapcsolódott az ország további demokratizálásával, a kiváló társadalomtudományi lap, az Új Szellem168 szerkesztőjének, Szvatkó Pálnak a megfogalmazásában az általa a nemzetiségi kérdés optimális megoldásának javasolt „kantonok igazi és belső demokrácia nélkül elképzelhetetlenek.”169 170 14. A szlovákiai magyar elit - legalábbis az ellenzéki tábor - sokáig bizakodva tekintett arra az európai átrendeződésre, amelyet Hitler helyezett kilátásba. Ugyanígy fontos és követendő példaként lebegett előttük a szudétanémet kisebbségnek a Konrád Henlein vezette politikai egységesítése. Ám pontosan a fentebb már említett demokrácia iránti igény volt az, amelynek szellemében szinte egységesen utasította el a teljes magyar szellemi elit (a kommunistáktól az egységpártiakig) a hitleri vezérelvet és a nemzetiszocialista eszméket. A felismerés, mely szerint a revízió megvalósítása épp Németország felől nyerhet hathatós támogatást, a nemzetiszocializmus kritikájának a tompítására, olykor elhallgatására késztette az ellenzéki magyar tábort. 15. Bár a szlovákiai magyarok nemzeti identitása a húsz év alatt is erős maradt, a kisebbségben eltöltött két évtized bizonyosfajta nyomot mégis hagyott rajta. Ez többek között abban is megnyilvánult, ahogy magukat és a szomszéd nemzeteket, cseheket, szlovákokat látták. 16. Ebben a tekintetben jól látható generációs különbségek alakultak ki a történelmi Magyarország levegőjében szocializálódott nemzedékek és az iskoláit már Csehszlovákiában végző fiatalok között. Ez a nemzedéki különbség különösen transzparensen jelentkezett abban, ahogy Magyarországot és a hagyományos „magyar világot” látták. Az idősebb generáció (néhány olyan kivételtől eltekintve, mint Pfeiffer Miklós), Trianon következményeit figyelembe véve talán érthető módon, idealizálta a mindenkori Magyarországot. Azok a főiskolát végzett fiatalok viszont, akik Prágában, Brünnben tanulva egy polgárosultabb és demokratikusabb világgal találkoztak, már meglehetősen kritikusan szemlélték az „úri Magyarországot”. S bár azok az éles ideológiai különbségek, amelyek a húszas és harmincas évek fordulóján az először talán Szvatkó által így megnevezett Batya-cipős fiatal nemzedéket és az idősebbeket jellemez166. Ennek az alapvetően nacionalista történetírói felfogásnak példáját nyújtja Broklová, Eva: Politická kultúra nemeckých aktivistických straň v Československu 1918-1938. Praha, Karolinum, 1999. 167. Ölvedi János: Mit hoz a felvidéki magyarság? Magyar Szemle, 1938, november, 3. sz. 233. 168. Az Új Szellemről lásd Ahn, Thomas von: „Új Szellem” Szlovenszkón. Betekintések Szvatkó Pál csehszlovákiai magyar „kultúrpolitikai szemlé”-jébe (1937-1938). Pro Minoritáié, 2009, tél, 55-80. 169. Szvatkó Pál: A svájci példa. Új Szellem, 1937. december 20. 21. sz. 3. 170. Ahn, Thomas von, i. m. 62.
