Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza

Összegzés 65

6. A két világháború között a kiindulási helyzetnél is kedvezőtlenebbé vált a szlovákiai magyarság ágazati és szociális szerkezete, hiszen az országos trenddel ellentétben a magyarok között nőt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, miközben a nemzetállami szempontok alapján végrehajtott földreform inkább csak rontott, mint javított a helyzetükön.

7. Dél-Szlovákia elmaradt iparosítása, az infrastruktúra fejletlensége, a magyar felsőoktatás hiánya miatt a szlovákiai magyarok minden progresszív ágazatban alulreprezentáltak voltak, a csehszlovák nemzetiségi politika miatt pedig szinte teljesen kiszorultak az államigazgatásból.

8. Az erős csehszlovák gazdaság és jól működő szociális intézményrendszer azonban viszonylagossá teszi ezt a negatív képet, hiszen a lakosság életszínvonala, így a magyaroké is, folyamatosan emelkedett. A közszükségleti cikkek olcsók és jó minőségűek voltak, a középrétegek számára pedig egyre inkább elérhetővé váltak a korszak műszaki újításai: a rádió, a motorbicikli, a különböző háztartási gépek. A városi lakosság számára egyre fontosabbá vált a szabadidő változatos eltöltése, ami már nem csupán a menetrendszerű korzózásban merült ki, hanem moziba, focimérkőzésekre jártak, s gazdag egyesületi életet éltek. Igaz, ezek a változások nem a köztársaság politikai rendszerének köszönhetők, hanem a kor hozta magával őket. Persze, mivel a magyar kisebbség alapvetően falusi környezetben élt, a többség életmódja meglehetősen keveset változott.

9. Élni tudott viszont a magyar közösség az oktatás és a kultúra terén az állam részéről felajánlott koncessziókkal, aminek következtében egy mennyiségi mutatóiban számottevő és változatosságában is gazdag magyar kulturális élet alakulhatott ki Szlovenszkón. Ugyanakkor a magyar nyelvű oktatás a többségi nacionalizmus miatt számos sebből vérzett, a Budapesttől mesterséges eszközökkel elzárt szlovenszkói magyar művelődés pedig a provincializmus buktatóival küszködött.

10. A gazdasági és szociális problémák ellenére a kor Dél-Szlovákia számára is magával hozta a polgárosodás felgyorsulását, ami nem csupán a középrétegek életformájának demokratizálódásában, hanem - ha lassan is - a falu világában is megmutatkozott. Megváltoztak a falusi lakosság fogyasztói szokásai, átalakultak a lakóházak, a lakberendezés és az öltözködés is a polgárosodás hatását tükrözték.164

11. A fenti negatívumok ellenére előrelépésként kell értékelni a Monarchia világához képest kétségkívül demokratikusabb csehszlovákiai társadalom teremtette lehetőségeket. A cseh országrészekből Szlovákiába is begyűrűző polgáribb életforma, az általános választójog, a nők társadalmi és politikai egyenjogúsága, a feudális társadalmi csökevények felszámolása, a bürokrácia demokratikusabb jellege olyan változásokat jelentettek, amelyek - különösen a magyarok fiatalabb generációiban - felülírták az úri Magyarország urambátyámviszonyai iránti nosztalgiát.

12. A demokrácia vívmányainak az értékelése azonban nem jelentette a csehszlovák rendszer feltétel nélküli elfogadását, s a harmincas évek második felében már a korabeli szlovenszkói magyar szellemi élet képviselőjének többsége tudatosította azt, amit Ölvedi Jánostól inspirálva Pfeiffer Miklós a következőképpen fogalmazott meg: ,A felvidéki magyar kettőt tanult: megtanulta a cseheken, mit jelentenek a demokratikus vívmányok, ha azokat végrehajtják. De saját kisebbségi helyzetében sokszor azt is kénytelen volt megtanulni, hogy mit jelent egy nép számára, ha reá vonatkozóan a demokratikus intézményeket csak mostohán alkalmazzák. ”165 Ennek a megállapításnak a jogosságát a nyelvtörvény visszás alkalmazása éppúgy igazolta,

164. Vő. Angyal Béla: Érdekvédelem..., i. m. 35.

165. Új Élet, 1939. január, l.sz. 1.