Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
56 Húsz év után vándorfoglalkozásokat űző szlovák iparosok számára a magyar falvak világa éppúgy ismerős terep volt, mint ahogyan jól ismerték a szlovák régiót a maguk mezőgazdasági termékeit ott értékesítő magyar kereskedők is. Ez a fajta kooperáció Trianon után is tovább folytatódott, sőt a piacok beszűkülése miatt még fel is értékelődött. Ettől a hagyományos kapcsolatrendszertől némileg különbözött az államfordulat után a magyar nyelvterületre költöző telepesek, hivatalnokok és a helyi magyarság kapcsolata. Ez érthető okokból már konfliktusoktól sem volt mentes, hiszen a kolonizáció mögött húzódó nacionalista állampolitikai szándékok a magyar közvélemény előtt sem maradtak rejtve, másrészt a telepesek gazdasági konkurenciát is jelentettek. Az ide érkező hivatalnokok, tanítók (különösen ha cseh nemzetiségűekről volt szó, akik a magyart nem is beszélték) az új, de távoli hatalom egyedüli kézzelfogható bizonyítékai voltak, s más lehetőség híján a magyar falu és a hatalom közötti konfrontáció is rajtuk keresztül csapódott le. Szalatnai Rezső a szlovákiai magyarság védelmében a második világháború után írt Memorandumában a fejtette ki, hogy a „csehszlovákiai magyarság valóban híd volt a két nemzet között, és szerepét gáncstalanul és becsületesen töltötte be”.129 Ez az azóta is oly sokszor leírt megállapítás azonban leginkább tartalom nélküli üres szólam, s a két világháború közötti időszakra is inkább az volt érvényes, hogy Dél-Szlovákia híd helyett konfliktuszóna volt. Ez azonban elsősorban már akkor sem a két egymás mellett élő nép viszonyának, hanem sokkal inkább a politikai elitek kapcsolatának volt a következménye. 1.2.6. A mindennapok életmódja A huszadik század első fele, mint ahogyan az egész század is, a mindennapi élet gyors modernizációjának korszaka volt. A 16. századdal szemben, amikor a tengerentúli felfedezések hatására a világ „kitágult”, a huszadik század elején megkezdődött a világ összezsugorodása, ami annak volt a következménye, hogy a motorizáció, valamint a rádió elterjedése kezdte eltüntetni távolságokat. Bohumil Hrabal Sörgyári capricciojában, amely a Monarchia végnapjaiban és a Csehszlovák Köztársaság kezdetén játszódik, a regény hősei is megélik ezt az élményt, mint ahogy megélték ezt a két háború közötti korszakban a Dél-Szlovákiában élő magyarok is. Az a húsz év ugyanis, amelyet az első köztársaságban töltöttek, szemmel látható változásokat okozott a mindennapi életben is: ekkor jelent meg a falvakban az villanyáram, vált megszokottá az autó látványa (bár még mindig rácsodálkoztak),130 indultak az első menetrendszerű buszjáratok a közeli város felé, gyűltek össze először az emberek vendéglőben vagy a falu bírójánál, hogy rádiót hallgassanak. A változások azonban nem feltétlenül csak a modernizáció irányában érhetők tetten, hanem abban is, ahogyan a szlovák és főleg a magyar tapasztalatok számára eladdig ismeretlen cseh kultúra hatott a magyarok életmódjára.131 A csehszlovák politikai, gaz129. Szalatnai Rezső: Memorandum. A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között. In Fazekas József (szerk.): Vagyunk és teszünk..., i. m. 253. 130. Az statisztikák szerint 1935-ben Szlovákiában alig több mint 8 ezer személyautó volt regisztrálva, vagyis kb. minden 400 főre jutott egy. Vö. Príručka hospodárskej štatistiky Slovenska. Bratislava, Ústredné sdruženie slovenského priemyslu v Bratislave. 1935, 118. 131. Ennek az interakciónak az egyik útját a magyar legények csehországi katonáskodása jelentette. Lásd Liszka József: A (cseh)szlovákiai magyarság populáris kultúrája 1918-1998. Vázlat. In Tóth László-Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai..., i. m. 193.
