Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyarok politikai és kulturális pozíciói 57 dasági, kulturális viszonyok hatására a fiatal szlovenszkói magyar generációk magatartásával kapcsolatban már a korabeli publicisztika is használta a Batya-cipős magyarok megnevezést, újabban pedig ez a fogalom már a tudományos szakirodalomban is megtalálta a helyét.132 Amikor a Csehszlovák Köztársaság megalakult, az akkori Szlovákia településeinek csupán 2,2%-a volt villamosítva, s mivel ezek inkább városias települések voltak, így a lakosság mintegy 14%-nak volt lehetősége, hogy áramhoz jusson.133 A következő 20 év alatt a fejlődés ezen a téren is szemmel látható volt, ám Szlovákia villamosítása továbbra is jelentősen elmaradt a cseh országrészekétől, s a jubileumi 1938-as év elején is csupán a települések 23%-ban volt áram. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a falusias jellegű Dél-Szlovákia lakosainak nagy része számára még nem volt meg az áram használatának a lehetősége, igaz, nem is nagyon hiányolta azt. A hagyományos értékek mentén élő falusi lakosság ugyanis meglehetősen elutasítóan viseltetett az újdonságok iránt. így az ország akkori egyik legnagyobb községe, a 10 ezer lakosú Gúta hiába volt villamosítva, a lakosok közül csupán 53 vezettette be az áramot a portájára. Ugyanez figyelhető meg az amúgy gazdaságilag virágzó, több mint 5 ezer lakossal bíró Tardoskedd községben is, ahol a település vezetői és lakosai is olyan ellenségesen viselkedtek a Dél-Szlovákiai Elektromos Művek munkatársaival szemben, hogy azoknak a csendőrség segítségét kellett kérniük, hogy egyáltalán megkezdhessék a falu villamosításának munkálatait.134 Persze az áram kihasználásának még meglehetősen szűkek voltak a lehetőségei. Leginkább csak világításra használták, hiszen elektromos készülékek a falvakon ekkor még nem nagyon voltak. A városi lakásokban azonban már terjedni kezdett a villanyvasaló, villanyrezsó, s itt-ott egy-egy hűtőgép, mosógép is előfordult már. A másik fontos újdonságot a közlekedés forradalma jelentette, noha áttörésről azért itt sem beszélhetünk. A legfontosabb napi közlekedési eszköz továbbra is a lovas szekér maradt, s ha a dél-szlovákiai polgár be akart menni a 10-15 kilométerre fekvő járási székhelyre, akkor szekéren tette meg az utat, vagy gyalog. Kivételes helyzetben voltak azok a régiók, ahol volt vasút, hiszen a dualizmus kori vasútfejlesztésnek köszönhetően az jó színvonalon működött. Annak a szlovákiai magyarnak, aki el akart utazni Pozsonyba vagy Prágába, hogy a fővárost megnézze, a vasútnak köszönhetően erre minden lehetősége meg is volt. Persze az ilyen hosszú útra a szlovákiai magyar családok leginkább akkor vállalkoztak, amikor a távoli cseh-német határvidéken szolgáló katona fiukat mentek meglátogatni. Az igazi áttörést mindenképp a rádió jelentette, amely 1918-ban még teljesen ismeretlen eszköznek számított, 1938-ban pedig már olyan elterjedt volt,135 136 hogy a lakosságra irányuló állami propaganda sem hagyhatta ki a számításaiból. Ekkorra már minden településen volt néhány rádiókészülék (a jegyző, a pap, a tanító, a bíró, a vendéglős, a település módosabb gazdái stb. tulajdonában), amelyet azonban engedélyeztetni kellett a hatóságoknál, amelyek az engedélyt bizo132. Vö. Liszka József: A szlovákiai magyarok néprajza. Budapest, Osiris, 2002, 397. 133. Sabol, Miroslav: Technický pokrok v slovenských domácnostiach v medzivojnovom období. In Rogurová, Jaroslava a kol. (eds.): Od osmičky k osmičke. Premeny slovenskej spoločnosti v rokoch 1918 - 1938. Bratislava, HÚ SAV, 2009, 59. 134. Uo. 64-65., Draxler, Vladimír: Slovenské rozhlasové vysielanie v rokoch 1926 - 1938. In Roguľová, Jaroslava a kol. (eds.): Od osmičky k osmičke. Premeny slovenskej spoločnosti v rokoch 1918 - 1938. Bratislava, HÚ SAV, 2009, 145. 135. 1937. december 12-én Szovákiában 106 078 rádiókészülék volt regisztrálva, vagyis minden 33 lakosra jutott egy. 136. ŠOA Komárno, f. OÚ KN, k. 82, 1281/1938.prez.
