Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
44 Húsz év után vári Világosság, a komáromi Alkotás stb., amelyek aktivitását és „aprómunkáját” még az erről a szellemi irányról nem túl jó véleménnyel levő Új Élet is elismerte. Részben nekik, illetve további más irányultságú szerveződéseknek is köszönhető, hogy az a szociális és közösségi elkötelezettség, amely a Sarlót és a Prohászka-köröket jellemezte, végig jellemzője maradt ennek a nemzedéknek, s tulajdonképpen az egyik alapját szolgáltatta az 1938/39-ben - okkal vagy ok nélkül - annyit emlegetett „felvidéki magyar szellemiségnek”. Nem mellékesen 1937- ben a baloldali szervezetektől a prohászkásokig a szlovákiai magyar fiatalság szinte egységesen vette védelmébe a magyarországi falukutató mozgalom vezéralakjait, Féja Gézát és Kovács Imrét, akiket azért vádoltak nemzetgyalázással és izgatással, mivel szociográfiai munkáikban a valóságos képet festették a magyarországi nyomorról. Az ellenük folytatott per kapcsán a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége külön állásfoglalást adott ki, amelyben népnemzeti szempontból károsnak minősítette mindazokat az irányzatokat, amelyek ezt a „nemzetmegmentő mozgalmat” (a falukutatást - SA) el akarják gáncsolni.94 Az első köztársaság nem csupán az egyesületi élet, a sajtó felvirágzását is magával hozta, hiszen Turczel Lajos kutatásai alapján az 1918 és 1938 között hosszabb-rövidebb ideig kiadott magyar nyelvű sajtótermékek száma meghaladta a 650-et.95 Igaz, az alapítási szabadsággal itt is együtt járt a szigorú cenzúra, ami visszatérő panasza volt a szlovákiai magyar politikának. A sérelmek felhánytorgatása azonban kevés eredménnyel járt, így a magyar lapok kénytelenek voltak elfogadni, hogy csak óvatos bírálatát fogalmazhatják meg a kormányzat tevékenységnek, a magyar nemzeti ünnepekről meg sem emlékezhetnek, s Trianon témáját sem vehetik elő. Ám alkalmazkodásuk ellenére is napirenden volt a sajtótermékek „hibás” számainak konfiskálása. A hatalomnak a sajtóval szembeni fellépése azonban nem csupán a nemzetiségi sajtó ellen irányult, egyformán sújtotta valamennyi ellenzéki sajtóterméket, különösen a kommunista lapokat, de olykor még a körmánylapok is áldozatul estek neki. Ezt bizonyítja az igazságügy-minisztérium kimutatása, amely szerint az 1938 első négy hónapjában elkobzott összesen 1052 sajtótermékből 630 volt a csehszlovák, 280 a német, 47 a magyar, 42 a lengyel és 30 az orosz nyelvű.96 Ha ezt Csehszlovákia nemzetiségi összetételével összehasonlítjuk, nagyjából arányos számokat kapunk, csupán a lengyelek esetében nagy a különbség a tényleges létszámuk és az elkobzások túlságosan magas száma között. Mint azt a korabeli sajtó helyzetének egyik legjobb ismerője, a lapszerkesztőként is kiváló Szvatkó Pál több írásában is megjegyezte, a szlovákiai magyar sajtó elindulásában - az önálló tradíciók hiányában - meghatározó szerepet játszottak a magyarországi emigránsok, akiknek a nem mindig szerencsés bábáskodása alól csak nehezen tudott szabadulni a honi újságírás. A különböző periodicitású és jellegű lapok közül a legolvasottabbak a politikai jellegű lapok voltak, s ehhez mérten ezekből volt a legtöbb, hiszen az 1931-ben Szlovákiában megjelenő 79 politikai jellegű lapból 28 volt a magyar nyelvű (alig kevesebb, mint a [csehjszlovák lapok száma - 37).97 Ez a magas szám is azt jelzi, hogy a magyar lapok olvasótáborát korántsem csak 94. Új Élet. 1937, 10. sz. 465. A CSMASZ állásfoglalását az EMP köreiből, de a budapesti politika részéről is több bírálat érte, s ez az eset egy újabb érvet jelentett a magyarországi hivatalos politika számára, amely eddig is meglehetős gyanakvással figyelte a szlovákiai magyar fiatalok Budapest szempontjából túlságosan nyílt és plurális gondolkodását. 95. A sajtó számát illető adatra nézve lásd Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig. In Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből. Pozsony, Kalligram, 1993, 249. 96. NA, f. PMR, k. 218, bez. é. 97. Štatistická príručka Republiky Československé. IV. Praha, Štátni úrad Štatistický, 1932, 370.
