Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyarok politikai és kulturális pozíciói 45 a magukat magyarnak vallók alkották, a magát egyébként hivatalosan zsidónak, szlováknak vagy épp németnek valló városi polgárság is szívesen olvasta őket. Ezt igazolja az a kimutatás, amely szerint a - hivatalos adatok szerint - 20% alatti magyarsággal rendelkező Kassán 1938 első vasárnapján háromszor annyi magyar nyelvű napilap fogyott, mint amennyi szlovák.98 Igaz, a lapok viszonylag kis példányszámban jelentek meg, hiszen naponta összesen mintegy 50 ezer magyar napilappéldány fogyott el. Az 1937/38-as év fordulóján Csehszlovákiában megjelenő 6 napilapból 2 (a Kassai Újság és az Pozsonyban megjelenő Esti Újság) számított bulvárjellegűnek, míg a maradék 4 (Prágai Magyar Hírlap, Új Hírek, Magyar Újság, Magyar Nap) klasszikus politikai napilap volt, amelyekre jellemző volt, hogy „a pártvezetőségnek nagyobb szerepe van a szerkesztésében, mint az újságírónak”, s amelyek vakon teljesítették pártjaik utasításait.99 De talán épp az, hogy a szerkesztők nem „privát” meggyőződésük, hanem a megrendelő párt szája íze szerint írtak, tette lehetővé a mai szemmel furcsának tűnő átigazolásokat. Hogy a sok példa közül csak a legjellemzőbbeket említsük: Dzurányi László, az ellenzéki PMH szerkesztője az aktivista Magyar Újság főszerkesztője lett, Vass László pedig a kommunista Magyar Naptól igazolt át a Prágai Magyar Hírlaphoz. Az Egyesült Magyar Párt központi sajtóorgánumának a jó színvonalú Prágai Magyar Hírlap (PMPT) számított. A Forgách Géza szerkesztette lap mögött jól kiépített sajtóvállalkozás és modern hírszolgálat állt. A PMH az olvasóközönség széles rétegeinek igyekezett megfelelni, így színvonalas irodalmi rovatai mellett többféle melléklettel jelent meg. Jelentőségét azonban - Kemény Gábor szavait kölcsönvéve - sokkal inkább az adta, hogy „a Prágai Magyar Hírlap annyira átalakította és kiépítette a kisebbségi szellem öntudatát, hogy a lap nélkül el sem tudnák képzelni a kisebbség két évtizedes politikai és szellemi fejlődését. A Prágai Magyar Hírlap és a nemzeti alapon álló magyar kisebbség egyet jelentenek minden időben”.100 A magyar ellenzéki párt másik napilapja az Új Hírek volt, amelynek feladata elsősorban az volt, hogy a PMH-nál olcsóbb árával és kisebb terjedelmével a kevésbé igényes közönséget kiszolgálja. A CSKP magyar nyelvű napilapja a Moravská Ostravában megjelenő Magyar Nap volt, amely amellett, hogy olcsó volt, gazdag kulturális rovattal is rendelkezett, ahová olyan jó tollú publicisták is írtak, mint Fábry Zoltán vagy Vass László. Megalapításakor a PMH konkurenciájának szánták, s ezt a feladatát részben be is tudta tölteni a Légióbank konszernjéhez tartozó s kormányzati szubvenciókból élő, mérsékelten kormánypárti, ám nem szolgalelkű Magyar Újság, amelyet a korszak talán legjobb magyar publicistája, Dzurányi László főszerkesztett. A színvonalas lapban olyan személyiségek is publikáltak, mint Győry Dezső, Jócsik Lajos, Tamás Mihály, Szalatnai Rezső vagy Jankó Zoltán. A lap 1938 elején jelentősebb átalakuláson ment keresztül. A főszerkesztőség Dzurányival, Földes Józseffel, Győry Dezsővel és Vozári Dezsővel Prágába költözött, Pozsonyban csak egy kisebb csapat maradt, a lap nyomtatása pedig Zsolnára került át.101 így a Vág menti város kedvező fekvése miatt a Magyar Újság lapzártája néhány órával későbbre tolódott, mint a konkurens PMH-é, miközben a kormánypárti lap olcsóbb is volt. A politikai lapok és a bulvársajtó versenyét természetesen ez utóbbiak nyerték, hiszen a jelzett napi 50 ezres példányszámból a legnagyobb szeletet épp ők hasították ki. 98. Sziklay Ferenc: Kassa magyarsága a 20 cseh év alatt. In Kassa. Kassa, Kazinczy Társaság, 1941,50. 99. Szvatkó Pál: A sajtó. In Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában 1918-1945. Somorja, Méry Ratio, reprint: 2002, 131. 100. Kemény, i. m. 299.
