Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyarok politikai és kulturális pozíciói 43 A művelődés kapcsán nem lehet nem szólni az ún. ifjúsági mozgalmak szerepéről, noha azok szerepe jóval túlmutatott a szűkén vett kulturális életen. A szlovákiai magyar ifjúság két világháború közötti mozgalmainak egyrészt az egyetemista ifjúság érdekvédelmi szervezetei (pl. a Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége vagy a brünni Corvinia), másrészt a középiskolás diákságot összefogó cserkészmozgalom (megszervezésében központi szerepe Scherer Lajos losonci tanárnak s az általa szerkesztett A Mi Lapunk című középiskolás újságnak volt) jelentették a kiindulópontját. Fordulópontot jelentett az egyetemista ifjúság megszervezésében a prágai főiskolások szervezetének, a Magyar Akadémikusok Köre (MÁK) megalakulása 1925-ben, amely nyomán valamennyi egyetemi városban létrejött hasonló szervezet. A különböző városok MÁK (illetve a keresztény szócska betoldásával MAKK) fiókszervezeteit az 1926-ban megalakult Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége (CSMASZ) fogta össze. A húszas évek végén az ifjúsági mozgalmak körében is egyre inkább jelentkeztek az ideológiai, pártpolitikai különbségek. A keresztény-nemzeti elkötelezettségű diákok az 1930-ban megalakult Prohászka Körökben találták meg helyüket, míg a prágai öregcserkészek mozgalmából kinövő Sarló mozgalomban elsősorban a baloldali gondolatok találtak megvalósulást. Ezek az ifjúsági mozgalmak - akár a baloldali, akár a jobboldali indíttatásúak - már annak a generációnak az igényeit fejezték ki, amelyik a Csehszlovák Köztársaságban végezte iskoláit, s Prágában, Brünnben, Pozsonyban végzett egyetemi tanulmányai idején nemcsak az állam hivatalos nyelvét sajátította el, hanem megismerte a cseh és szlovák kultúrát is. Ok már nem fogadták el a Szüllő Géza által képviselt „budapesti politikát”, hanem saját szlovákiai magyar politika kialakítására törekedtek, amelyben a csehszlovák állam realitását figyelembe véve fontos szerepet kaptak a cseh és szlovák ifjúsági mozgalmakkal való kapcsolatok. A legnagyobb hatású ifjúsági mozgalomnak a prágai Szent György Kör falujáró mozgalmából és a Losoncon megjelenő A Mi Lapunk című folyóirat szellemi holdudvarából kinövő Sarló mozgalom bizonyult, amelyet 1928. augusztus 3-13. között a gombaszögi cserkésztáborban alapítottak meg prágai egyetemisták. A kezdetben etnográfiai és szociográfiai tevékenységet folytató fiatalok később egyre inkább a politika felé fordultak. A kisebbségi kérdés megoldását elsősorban a Kárpát-medencei nemzetek közötti együttműködésben látták megvalósíthatónak. A mozgalom vezéralakjai közé többek között Balogh Edgár, Boross Zoltán, Dobossy Imre, Dobossy László, Jócsik Lajos és, Peéry Rezső tartoztak. Később a sarlósok néhány vezetője (különösen Balogh Edgár) a kommunista eszmékkel szimpatizálva a CSKP politikájához akarta kapcsolni a mozgalmat, ami a Sarló széthullásához vezetett. Egészen más szellemi alapokról, a Rerum Novarum által inspirált keresztényszocializmus talajáról nőtt ki a prágai egyetemisták által létrehozott Prohászka Ottokár-körök Szövetsége, amelynek ösztönzője Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök, irányítója Rády Elemér, Czvank (Göndöcs) László és Sinkó Ferenc, igazi szellemi vezetője azonban Pfeiffer Miklós kanonok volt. Neki köszönhető, hogy a prohászkások a katolicizmus modern szellemi vonulatait követni tudó, de más irányzatok előtt sem elzárkózó, progresszív szellemi közösséget alkottak, ami legfontosabb fórumukra, az Új Életre is végig, még a bécsi döntés után is, jellemző maradt. Noha ők a Sarlóval ellentétben jobboldali eszméket vallottak, közös volt bennük a népszolgálat elvének az előtérbe kerülése, illetve az erős szociális elkötelezettség. Ám amíg a Sarló szociális érdeklődése a falu felé fordult, a prohászkások elsősorban városi munkásfiatalokat igyekeztek programjaikba bevonni. Bár a Sarló a harmincas évek második felére mint szervezett forma eltűnt, helyét számtalan helyi jellegű és erősen baloldali elkötelezettségű, a kommunista eszmékkel is szimpatizáló ifjúsági szerveződés vette át. Ilyen volt például a pozsonyi Műhely, a kassai Stúdió, az érsekúj
