Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
34 Húsz év után áron, a behódolás árán is, alkalmazkodni a helyzethez, a harmadik rész, például a független zsidóság, amely különösen az északi városokban a megmaradt magyar középosztály lényeges részét alkotta, a közbejött politikai események miatt indifferenssé vált, és részben a német kultúra felé tájékozódott”70 - jegyezte le erről a folyamatról a felvidéki polgári magatartás kiemelkedő képviselője, a kitűnő közíró és publicista Szvatkó Pál. Majd még azt is hozzátette, hogy „a negyedik rész, a dzsentri, amennyiben Szlovenszkóban maradt, visszavonult falusi birtokára, s a vidéki nemes ugyanolyan szegényes életét kezdte élni, mint a tizennyolcadik században. A városok magyar polgársága fogyni kezdett." Ez a jellemzés is jelzi azt a veszteséget, amelyet a szlovenszkói magyar középosztály szenvedett, s amelynek negatív hatásait még tovább mélyítette a csehszlovák állam politikai gyakorlata, amely csak elvétve engedte a magyarokat állami hivatalba, így azok számára legfeljebb a szabad foglalkozások biztosíthattak megélhetést. Még nagyobb csapást jelentett Trianon a birtokos nemességre, amely az államfordulat előtt lakhelytől és anyanyelvtől függetlenül feltétel nélkül azonosult a magyar állameszmével. Csehszlovákia megalakulása azonban nem csupán ezt az ideológiai támaszukat vette el, hanem a nemesi előjogok azonnali megszüntetésével, illetve az új állam első napjaiban meghirdetett és a húszas években végre is hajtott földbirtokreformmal a társadalmi és gazdasági érvényesülés lehetőségét is kihúzta a birtokos nemesség lába alól. A korábban az úri Magyarország berendezkedésének minden előnyét élvező nemesség válaszút elé került.71 72 Egy részük elhagyta Csehszlovákiát és a trianoni Magyarország számára kedvezőbb légkörében keresett magának érvényesülést, miközben várta az áhított revízió általi lehetőséget a visszatérésre. Mások maradtak, visszahúzódtak vidéki kastélyaikba, kúriáikba, ahol a családi mikrovilágban próbálták a régi világot konzerválni, ám a közéletben nem vettek részt. Mint a Szvatkó Pál is megállapítja: „a magyar társadalom eló'terébó'l először kapcsolódott ki az arisztokrácia: mint osztály se nem osztott, se nem szorzott, csak egyedeiben jelentkezhetett.” Szvatkótól kevésbé megértőbbnek mutatkozott ebben a kérdésben Esterházy János, aki Szentiváni Kúria egyik ülésén így nyilatkozott osztályos társai hozzáállásáról: ,Az itt élő volt magyar arisztokrácia olyan közömbösséggel van az itt élő magyar kisebbséggel szemben, amilyet soha el nem várhattunk volna tőle. (...) Amíg gazdag magyar urak élnek Szlovenszkón és nem áldoznak semmit a magyar kultúrára, kritizálni joguk semmit sincs. Tisztelet csak akkor övezi őket, ha a magyarság érdekében dolgoznak. ”12 Persze kiváló személyiségek azért akadtak, akik immár nem örökölt tekintélyük, de sokkal inkább közéleti elkötelezettségük révén meghatározó szerepet tudtak vinni a korszak szlovenszkói magyar közéletébe. Ilyen volt például a már említett kitűnő demográfus, Révay István gróf, vagy Esterházy Lujza, akinek a tevékenységét ugyan öccse, János szerepe elhomályosította, de aki a család talán legműveltebb, legnyitottabb egyénisége volt, s fontos szerepet kapott a magyar katolikus ifjúsági és nőmozgalmakban. 70. Szvatkó Pál: A szlovenszkói magyar középosztály. In Uő: A változás élménye. Válogatott írások (válogatta és szerkesztette Filep Tamás Gusztáv és G. Kovács László). Pozsony, Kalligram, 1994, 128. 71. A szlovákiai nemesség Trianon utáni szerepvállalása ma még fehér folt a kutatástörténetben. A témába vágó szinte egyedüli érdemi megállapítások Roman Holec nevéhez köthetők, aki a tanulmányában a nemesi magatartás hét lehetséges modelljét vázolta fel. Vö. Holec, Roman: Jeden z porazených. Šlachta na Slovensku po roku 1918. In Roguľová, Jaroslava a kol. (eds.): Od osmičky k osmičke. Premeny slovenskej spoločnosti v rokoch 1918 - 1938. Bratislava, HÚ SAV, 2009, 31-48. 72. Idézi Molnár Imre: A szlovenszkói magyar közművelődés meghatározó összetevői 1920—1945 között. In Tóth László-Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998.11. Oktatásügy, közművelődés, sajtó. Budapest, Ister, 1999, 192.
