Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyar társadalom népesedési, statisztikai mutatói 29 rúval és az országváltással kapcsolatos tényezők (hadikölcsönök, budapesti letétek) éppúgy szerepet játszottak, mint a korábbi időszakból örökölt szerkezeti hátrányok. Mindezeknek köszönhetően a magyar kézben levő bankok folyamatos visszaszorulásáról beszélhetünk, hiszen 1920-hoz képest, amikor még 65 magyar pénzintézet működött Szlovenszkón, 1938-ra már csak 17 maradt, amelyekben a szlovákiai pénzintézeti betétek 23,7%-a összpontosult.56 Egy központi szlovákiai magyar bank létrehozása viszont végig csak halványan megfogalmazott elképzelés maradt. A szlovákiai magyar gazdasági önszerveződés legsikeresebb ágazatát a szövetkezeti mozgalom jelentette, hiszen az 1930-ban Szlovákiában és Kárpátalján kimutatott 2780 ilyen intézményből 589, vagyis a szövetkezetek 21 %-a volt magyar,57 ami azért is fontos, mert a szövetkezeteknek a gazdasági funkcióik mellett komoly társadalomszervező, kultúrafenntartó szerepük is volt. A magyar szövetkezetek közül a legtöbb fogyasztási és hitelszövetkezet volt, a legfontosabb ilyen intézménynek pedig a galántai központú Hanza Szövetkezeti Aruközpont számított. A Hanza magyar szövetkezeti központként működött, s 1938-ban már 211 tagszervezettel rendelkezett, s így az Ipolytól nyugatra eső magyar nyelvterület egyik legfontosabb gazdaságpolitikai tényezőjévé lépett elő. Igaz, a hosszan elnyúló magyar nyelvterület Losonctól keletebbre eső régióit már nem tudta elérni, így az ottani magyar szövetkezetek a szlovákiai kényszerszövetkezeti központ, a NUPOD kassai fiókjától szerezték be az árut. Az udvardi fogyasztási szövetkezet modern épülete Bár a csehszlovák és a német lakossághoz képest olyan progresszív ágazatokban, mint a kereskedelem vagy a közlekedés is gyengén volt képviselve a magyarság, ám ebben a tekintetben mégis az állami hivatalokban és a hadseregben volt a legrosszabb a helyzet. Ennek a két kategóriának az esetében azonban nem annyira a Dél-Szlovákia természeti adottságai vagy ipari szerkezete voltak a meghatározóak, hanem a csehszlovák állam nemzetiségi politikája. A hivatalosan soha ki nem mondott, ám a gyakorlatban a kezdetektől fogva alkalmazott elv szerint
