Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
30 Húsz év után ugyanis a magyar nemzetiségű személyeket állambiztonsági szempontból megbízhatatlan állampolgároknak tekintették, s csak kivételes esetben alkalmazták a közigazgatásban, a vasútnál és postánál, illetve hivatásos katonaként a hadseregben. Az első köztársaság egyenlőséget hirdető törvényei és propagandája, valamint a valóság közötti különbségre legjobban épp az állami alkalmazottak nemzetiségi statisztikái hívják fel a figyelmet. Noha ilyen adatokat a saját korukban nem publikáltak, az állami alkalmazottakról természetesen pontos statisztikákat vezettek, amelyekből pontos kép rajzolódik ki azok nemzetiségi hovatartozásáról. Egy az 1938-as nemzetiségi statútum háttéranyagaként elkészült kimutatás56 57 58 59 szerint 1938. január 1 -jén a Csehszlovák Köztársaságban összesen 298 306 állami alkalmazottat tartottak nyilván, akik közül 127 674 az államigazgatásban dolgozott, 170 632 pedig az állami tulajdonú vállalatokban. Az összes alkalmazott közül 260 729, vagyis az alkalmazottak 87,4%-a csehszlovák nemzetiségűnek vallotta magát, s csak 12,6%-uk tartozott valamelyik nemzetiséghez, miközben a csehszlovák nemzetiségű lakosság aránya az 1930-as népszámlálás adatai szerint csupán 66,9%, a nemzetiségeké pedig 33,1% volt, vagyis a lakosság egyharmada valamelyik nemzetiséghez tartozott. Ez az aránytalanság még nagyobb volt, ha csupán az államigazgatást vizsgáljuk, hiszen ott az alkalmazottak 90%-a csehszlovák nemzetiségű volt, s csupán 10%-uk nemzetiségi. Amellett, hogy a nemzetiségek jól láthatóan diszkriminálva voltak, a négy nagy csehszlovákiai nemzetiség közül (ez létszámarányos sorrend szerint a német, a magyar, az ukránt, oroszt, ruszint is magába foglaló orosz és a lengyel volt), a legrosszabb helyzetben épp a magyarok voltak. A németek, akik az összlakosságból 22,3%-al részesültek, az állami munkahelyek 10,0%-át, az oroszok, akik az összlakosság 3,8%-t alkották, az állami munkahelyek 1,1%-át, a 0,6%-ot kitevő lengyelek pedig az állami alkalmazások 0,4%-át mondhatták magukénak. A lakosság 4,8%-át kitevő magyarok közül viszont az állami alkalmazottak 1,0%-a került ki, az államigazgatás esetén azonban ez az arány csupán 0,8% volt. 8. táblázat. Az egyes nemzetiségek százalékos aránya az állami szférában és a hadseregben59 Arányuk az összlakosságon belül Arányuk az államigazgatás ban Arányuk az állami vállalatoknál A hadsereg tisztikarában A bírók között a postánál a vasútnál az összes állami vállalatnál csehszlovák 66,9 90,0 88,4 86,0 85,5 95.8 73,7 német 22,3 7,6 10,5 10,9 11,7 3,2 20,8 magyar 4.8 0,8 0,4 1,2 1,1 0,1 2,3 orosz 3,8 1,2 0,5 1,0 1,0 0,0 2,7 lengyel 0,6 0,1 0,1 0,8 0,6 0.0 0,0 zsidó 1.3 0,3 n.a. n.a. 0,0 0,0 0,5 Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az országos kompetenciájú központi hivatalokban szinte nem is volt magyar. Erre jó példa az iskolaügyi minisztérium, amelynek 356 alkalmazottjából 350 csehszlovák, 5 német, 1 pedig orosz volt. De rendkívül alacsony volt a magyarok száma a pozsonyi, szlovákiai illetőségű hivatalokban is, ahol az ott dolgozó 92,8%-nyi csehszlovák nemzetiségű hivatalnok mellett csupán 2,9%-ot tett ki a magyarok száma, noha a magyar lakosság Szlovákia összlakosságának 17,3%-át alkotta. Azt, hogy a magyarok mellőzése nem csupán a központi hivatalokban volt erőteljes, legjobban a vasút és a posta statisztikái bizonyítják. A fentiek után korántsem meglepő, hogy e két 56. Uo. 56-59. 57. Uo. 36. 58. AUTGM, f. E. Beneš, k. 73, RÍ33/4, Národnosť státnich zamestnancú 59. A táblázatban feltüntetett adatok forrása: Uo.
