Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
Az első bécsi döntés kihirdetését követően 223 A bécsi döntés előtti utolsó napok - az érvényben levő statáriális rendeletnek is köszönhetően - nyugodt, ám feszült várakozással teltek Dél-Szlovákiában. A magyarlakta területek visszacsatolását már mindenki kész tényként kezelte, így az érintett lakosság jó része és az Egyesült Magyar Pált is már a „korai Újév” utáni életre készült. S bár a párt legfelső fórumán olyan döntés született, hogy a parlamenti képviselők a végleges államjogi döntésig még a helyükön maradnak, a szlovákiai magyar politikusok figyelme ezekben a napokban már inkább Budapest felé fordult, hiszen ott már megkezdődött a visszatérő területekre érvényes tisztségek osztogatása. A bécsi döntés előtti utolsó napokban Dél-Szlovákia látszólagos nyugalmát csak elvétve zavarta meg egy-egy kisebb incidens vagy demonstráció. Ilyen zajlott le november 1-jén Tornaiján, ahol mintegy 100 főnyi, főleg nőkből és gyerekekből álló tömeg vonult ajárási hivatal épülete elé, akiket puskalövésekkel kellett feloszlatni.733 Ennél kicsit nagyobb visszhangja volt viszont annak a pozsonyi tüntetésnek, amelyre a bécsi döntés előestéjén került sor. A pozsonyi magyarság ugyanis meglehetősen nehezen fogadta el azt, amit akkor jól értesült körök már tudni véltek, hogy Pozsony Szlovákiában marad, sőt még népszavazást sem rendeznek a város hovatartozását illetően. A Pozsony birtoklásáért folytatott harc záróakkordjaként november 1- jén a Carlton Szálló előtt zsidó fiatalok szerveztek demonstrációt, amelyen azonban keresztény magyarok is részt vettek. A magyar zászlócskákat lobogtató és magyar jelszavakat skandáló fiatalok elénekelték a Kossuth-nótát, és röplapokat osztogattak.734 A röplapon az autonóm szlovák kormányzat zsidóellenes intézkedéseire, Mach és Durčanský megnyilatkozásaira hivatkozva arra szólítottak fel minden zsidót, hogy válasszák Magyarországot. A röplap - meglehetősen nagy naivitásról tanúskodó - szövege szerint,Magyarországon a zsidóknak sohasem volt rossz dolguk. Ha volt is Héjas éra, ha vannak is ott Szálasiék kilengései és van is néhány zsidóellenes törvény, ezeket nem hajtották végre és nem is fogják végrehajtani.”735 Majd ezzel zárul a röplap: „Vissza, mindent vissza! Éljen a nagy és liberális Magyarországi” A rendfenntartó erők kemény eszközökkel zavarták szét a tüntetést, 18 résztvevőjét pedig letartóztatták.736 6.6. Az ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS KIHIRDETÉSÉT KÖVETŐEN A komáromi tárgyalásokat követően a magyar-szlovák államhatár kérdése a nemzetközi diplomácia színterére tevődött át, s a következő napokban szinte egymást váltották a cseh-szlovák, szlovák és magyar delegációk Németországban. Október 14-én Darányi tárgyalt Hitlerrel és Joachim von Ribbentroppal. Ugyanezen a napon a német külügyminiszter csehszlovák kollégájával Chvalkovskýval is tárgyalt. Október 19-én pedig Tiso és Durčanský járt Berlinben, s tárgyalt a birodalmi kancellárral. A fenti tárgyalásokon követett német álláspont az 1910-ben magyar többségű területek Magyarországnak való visszaadásán alapult, ám bizonyos korrekciókkal.737 Figyelembe kívánták ugyanis venni, hogy a zsidóság 1910-ben magyar anyanyelvűként volt feltüntetve, valamint arra is ügyeltek, hogy lehetőleg minél kevesebb németek által lakott terület jusson Magyarországnak.738 Az így kialakított „Ribbentrop-vonal” képezte az alapját az utolsó - a szlovák 733. SNA, f. KÜ BA, k. 255, 68793/1938.prez. 734. Új Hírek, 1938. november 4. 735. SNA, f. MV, k. 3. 523/1938. 736. Slovák, 1938. november 2. 737. A Darányi által vázolt megoldáshoz képest Csehszlovákiában kívánták hagyni nem csupán Pozsonyt (amelyről Budapest is hajlandó volt lemondani), hanem Nyitrát, Ungvárt, Munkácsot, a gölnicbányai német nyelvszigetet, esetleg Kassát és környékét is. 738. A magyar-szlovák határral kapcsolatos diplomáciai tárgyalásokról lásd Sallai Gergely: „A határ megindul...'', i. m. 139-160.
