Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
224 A várakozás hetei. 1938 októbere szakértők és politika által több ponton kifogásolt - prágai javaslatnak, amelyet a budapesti csehszlovák követ, Miloš Kobr október 22-én nyújtott át a magyar félnek.739 A magyar oldal az etnikai vonalnak és a magyar követeléseknek döntő többségében megfelelő javaslatot ugyan nagy előrelépésként értelmezte, ám mivel a tervezet szerint Pozsony, Nyitra, Kassa, Munkács és Ungvár Cseh-szlovákiában maradt volna, október 24-én elutasította azt. Azt javasolta viszont, hogy a nem vitás területeket Cseh-szlovákia még a hónap végéig adja át Magyarországnak, a vitás területekről pedig népszavazás vagy nagyhatalmi arbitrázs döntsön. A prágai kormány, amely válaszát október 26-án adta át, a népszavazás elvét elutasítva a nemzetközi döntőbíráskodás mellett foglalt állást, azonban nem csupán a vitás részeket, hanem az egész érintett területet illetően - vagyis elállt attól, hogy önként adja át azokat a területeket, amelyeket saját maga ajánlott fel a 22-i javaslatában. Ezek alapján a két érintett ország végül Németországot és Olaszországot kérte fel,740 hogy a köztük levő vitás kérdésben döntsenek, miközben garanciát vállaltak afölött, hogy a döntést - bármilyen legyen is - magukra nézve kötelezőnek fogják elfogadni. Miután véglegessé vált, hogy a végső szót a német és az olasz külügyminiszterek fogják kimondani, kulcsfontosságú jelentőseget kapott Ribbentrop október 27-30. közötti római látogatása. Ezen ugyanis a német külügyminiszter engedett kollégája, Galeazzo Ciano nyomásának, s a korábban saját maga által kijelölt vonalhoz képest beleegyezett abba, hogy a vitás városok közül Kassát, Munkácsot és Ungvári Magyarország kapja meg.741 Az EMP vezetése a bécsi döntést követően természetesen folyamatos kapcsolatban volt Budapesttel, ám a diplomáciai küzdelembe a szlovákiai magyar politika csak jelképesen tudott beleszólni. Korábbi római kapcsolataira építve Szüllő még a hónap közepén külföldre utazott, ahol svájci, francia és olasz diplomatákkal és újságírókkal tárgyalt - ezek a megbeszélések azonban inkább csak a nyugati közvélemény befolyásolására voltak alkalmasak. A döntéshozók meggyőzésébe Esterházy is be kívánt kapcsolódni, s október utolsó napjaiban egy magánrepülőgépen Rómába repült, hogy segítsen az ide küldött budapesti szakértőknek az olasz külügyminiszter, Ciano meggyőzésében és felkészítésében. Ám mivel késve érkezett, érdemben már nem tudott beleszólni a megbeszélésekbe.742 A fentebb már jelzett előzmények után az 1938. november 2-i, a bécsi Belvedere-palotában Ribbentrop és Ciano által meghozott és kihirdetett ún. első bécsi döntés tulajdonképpen csak formalitás volt. A döntéshozók a két érintett ország által az október 22-i csehszlovák jegyzékben megállapított határvonalat akceptálva valójában csupán a vitatott területekről hoztak döntést, mégpedig úgy, hogy azt körülbelül egyformán igyekeztek megosztani. A döntés értelmében Magyarország 11 927 km, területet kapott vissza Szlovákia és Kárpátalja területéből, amely területen valamivel több, mint 1 millió lakos élt.743 A döntést csupán Szlovákia területére leszűkítve 10 390 km, jutott Magyarországnak, amelyen mintegy 850 ezer lakos élt.744 A fontosabb dél-szlovákiai városokat tekintve Magyarországhoz került Galánta, Komárom, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Királyhelmec és a kárpátaljai Ungvár és Munkács, viszont Csehszlovákiában maradt Pozsony és Nyitra. 739. Uo. 150. 740. Franciaország és Nagy-Britannia ugyan szintén elfogadta a revízió szükségességét, azonban a felelősséget maguktól eltolva nem kívántak részt venni a döntéshozatalban. 741. Deák, Ladislav: Viedenská arbitrât..., i. m. 22. 742. Molnár Imre: „Sem gyűlölettel..., i. m. 82. 743. 10. és 11. sz. függelék 744. Az adatokat Sallai Gergely: ,A határ megindul... ”, i. m. 187. alapján közlöm.
