Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
A Magyar Nemzeti Tanács és a magyar politika... 217 A párttagság, a regionális és a helyi szervezetek azonban más álláspontra helyezkedtek. Ebben a párt kassai regionális szervezete járt az élen, amely már október 10-én nyilatkozatban jelentette be, hogy a szlovák nemzethez hasonlóan a magyarok is ragaszkodnak az önrendelkezési jogukhoz, a szociáldemokrata munkásságot pedig az MNT védőszárnyai alá helyezik. A volt szociáldemokrata parlamenti képviselő, Borovszky Géza és Popovics Sándor által aláírt nyilatkozat azt is leszögezte, „a magyar szocialista munkásság követeli, hogy Szlovenszkó magyarlakta területeinek népe az önrendelkezési jog alapján dönthessen hovatartozásága ügyében”.709 A párt országos magyar szervezőbizottsága október 18-án adott ki nyilatkozatot, amelyben bejelentették, hogy a párt magyar szekcióját feloszlottnak tekintik, és belépnek az Egyesült Magyar Pártba.710 A CSKP által képviselt szlovákiai magyar baloldal sorsa a hasonlóságok mellett néhány eltérést is mutat az aktivistákhoz képest, aminek talán az lehetett az egyik oka, hogy a párton belül működő erős centralizmus miatt a magyar kommunisták között jobban érvényesült a központ akarata, de nem hanyagolható el az sem, hogy esetükben a saját ideológiájukban való meggyőződés sokkal erősebb lehetett, mint az aktivisták körében. Ennek is köszönhető, hogy a magyar baloldal 1938 őszén határozottan felsorakozott az általa a fasizmus térhódításaként értelmezett határrevízióval szemben. S ez nem csupán a már említett tomóci manifesztációban mutatkozott meg, hanem a mobilizáció napjaiban is, amikor a Magyar Nap számos olyan hozzá érkezett táviratot közölt, amelynek írói (általában különféle csoportosulások, közösségek) jelezték, hogy készek vállalni a fegyveres harcot is a köztársaságért.711 A München utáni napokban, amikor az aktivisták inkább hallgattak vagy nem kommentálták az eseményeket, a CSKP magyar nemzetiségű funkcionáriusai éles hangú nyilatkozatban határolták el magukat a müncheni elvektől és álltak ki Csehszlovákia területi épsége mellett.712 713 Ebben, miközben elítélték ,,Ja ross és Esterházy nemzetvesztő politikáját”, követelték, hogy a kormány teljesítse végre a magyar nép követeléseit, amelyek nem csorbítják a köztársaság területi épségét. Majd kiadták a parancsot: „Sorakozzatok fel egységesen a Köztársaság védőinek táborába! (...) Vállt vállhoz vetve a Köztársaság többi népével védjük a békét, otthonunkat, létünket és jövőnket!”710 A magyar kommunistáknak a köztársaság melletti határozott kiállása azonban már megjelenése időpontjában idejétmúlt volt, hiszen ők - bár 20 éven keresztül végig harcoltak ellene - minden bizonnyal azt a masaryki ideák által vezényelt államot akarták védeni, amely a müncheni döntést követően megszűnt létezni. A második köztársaságban és az ennek keretén belül működő autonóm Szlovákián pedig nem volt mit védeniük, hiszen a Tiso-rezsim egyik első intézkedése épp a CSKP működésének a betiltása volt. Mindennek köszönhetően a baloldali érzelmű magyar lakosság körében Fábryék felhívásának már nem lehetett hatása, hiszen a CSKP magyar szavazóinak döntő többsége ekkor már szintén a visszacsatolás lázában égett, s felsorakozott az MNT törekvései mögé. A szlovenszkói magyaroknak a revízió mögé való felsorakozása a magyar lakosság szocializációját, kulturális 709. Kassai Újság, 1938. október 12. 710. PMH. 1938. október 23. 711. VÖ. Magyar Nap, 1938. szeptember 21. 712. Felhívás a Csehszlovák Köztársaság védelmére. Magyar Nap, 1938. október 13. A felhívás aláírói a következők voltak: Major István, Steiner Gábor, Kosik István, Richter Mihály, Szabó István, Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Kálmán Miklós, Ferencz László, Lőrincz Gyula, Pór Bertalan. 9. sz. függelék 713. Uo.
