Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
218 A várakozás hetei. 1938 októbere és érzelmi kötődését tekintve természetes és érthető folyamat volt, egyben azonban - egy részük számára - kényszer szülte szükségszerűség is, hiszen a tisói Szlovákia a maga intoleráns, antiszemita, nácibarát politikájával már semmiféle vonzerőt nem jelenthetett a szlovákiai magyar közösség számára. 6.5. A KÉSZÜLŐDÉS NAPJAI A komáromi tárgyalások kudarca ugyan kissé lehűtötte az addig magas hőfokon égő várakozásokat, ám a határrevízió realitását nem írta felül, s annak bekövetkeztéről Dél-Szlovákia lakossága - nemzetiségre való tekintet nélkül - többé-kevésbé meg volt győződve. Ezt a meggyőződést az ennek ellentmondó szlovák kormányzati propagandával szemben egyrészt a széles eszköztárat használó magyar propaganda, másrészt a szlovák kormányzat evakuációs intézkedései is éltették. A lakosság meggyőzését szolgáló - mindkét oldali - propaganda különösen október első felében volt erős, amikor még nagyobb esély mutatkozott arra, hogy az államhatárok megrajzolásában a népszavazás eszközének is szerepe lehet. A szlovák propaganda elsősorban a magyarországi és a szlovákiai szociális helyzet közötti különbséget, a feudális viszonyok magyarországi továbbélését, a földkérdés ottani megoldatlanságát igyekezett kihangsúlyozni. Nagy figyelmet szenteltek a középrétegek, így a tanítók meggyőzésére. Ezt a cél szolgálta a nagyrőcei tanfelügyelőség által kibocsátott felhívás is, amely a csehszlovák demokrácia előnyeire próbálta emlékeztetni a szlovákiai magyar pedagógusokat.714 A röplap felhívta figyelmüket a magyarországi szegénységre, a munkanélküli-támogatás és a megfelelő szociális segélyek hiányára. A Magyarországról a zöldhatáron átcsempészett vagy repülőről szétszórt röplapokon viszont épp ennek ellenkezőjét lehetett olvasni, miközben a magyar propaganda jól észlelhető különbséget tett a testvérekként aposztrofált szlovákok és a megszállónak nevezett csehek között. A szlovák, rutén katonákat a „cseh hadseregből” való dezertálásra szólították fel, a szlovákiai magyarokat pedig arra, hogy „pusztítsatok mindent, ami cseh\" és „segítsetek a szlovák testvéreinknek a cseh zsarnokság lerázásábanľ’715 A magyarországi röplapok nem szűkölködtek a - a később be nem váltott - ígéretekben: ,A magyarok földet adnak a szegénységnek! Elelmiszerhozó vonataik már indulásra várnak! Minden állami alkalmazott a helyén marad, csak a cseheknek kell elkotródniuk! (...) A magyar pengő hússzor többet ér, mind a cseh korona!" - ígérte egy korabeli magyar röplap.716 714. MOL, Flachbart Ernő miniszteri tanácsos, K-763, Mikrofilm 16532, d. dosszié. 715. Cselekednünk kell nekünk is! - röplap. A szerző személyes tulajdonában. 716. A szerző tulajdonában.
