Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
216 A várakozás hetei. 1938 októbere Nem feledkezett meg az EMP a csehszlovák hadseregben szolgáló s még le nem szerelt magyar fiúkról sem, akikkel kapcsolatosan egyre több nyugtalanító hír érkezett.702 703 Ezért hozzájuk külön felhívásban fordult, amelyben arra hivatkozva, hogy a magyar bakák a csehszlovák hadseregben is mindig teljesítették kötelességüket, arra kérte őket, hogy fegyelmezetten várjanak a helyükön, hiszen hamarosan megtörténik a határok revíziója, s akkor őket is leszerelik.704 A Magyar Nemzeti Tanács ekkor azonban már nem csupán az Egyesült Magyar Párt szimpla transzformációja volt, hanem a sokak által húsz éven keresztül hiába követelt „magyar egység” megvalósulása, mivel soraiba a volt aktivisták és baloldaliak is beléptek. A két aktivista párt szétesésének folyamata már a szeptemberi válság napjaiban megindult, hiszen az események szinte napok alatt húzták ki a talajt a kormánypárti politika két évtizeden át hangoztatott tézisei alól. Miután a Hodža által képviselt megbékélési elképzelések megbuktak, és maga a miniszterelnök is lemondani és távozni kényszerült a nagypolitikából, az agrárpárti magyar szekció tulajdonképpen legfőbb szervezeti kötőanyagát veszítette el: alapszervezetei beszüntették működésüket, majd az MNT megalakulását követően a párt nyugat-szlovákiai regionális szervezete hivatalosan is bejelentette, hogy csatlakoznak a Magyar Nemzeti Tanácshoz.705 A mérsékelten aktivista Magyar Újság október elején már felhagyott a magyar ellenzék elleni támadásokkal, s inkább a tényközlésre szorítkozott, sőt a komáromi tárgyalások kapcsán minden kommentár nélkül leközölte Esterházynak a határrevíziót sürgető nyilatkozatát is, valamint beszámolt Ipolyság és Sátoraljaújhely-vasútállomás Magyarországhoz csatolásáról.706 A talajt vesztett lap végül az október 14-i számában jelentette be megszűnését. Az agrárpárti aktivisták másik, a Magyar Ujságná1 sokkal szervilisebb lapja, a Magyarság a válságos napokban szigorúan a hírügynökségi jelentések közlésére szorítkozott, miközben nem kommentálta őket. A lap cikkeiben azonban egyre inkább felerősödött a magyar nemzeti összetartozásra utaló retorika, s azzal, hogy október közepén Eckhardt Tibor magyarországi kisgazdapártját a földműves demokrácia hiteles képviselőjeként mutatta be, kimondva-kimondatlanul valamiféle útmutatást adott a saját olvasóinak, hogy a visszacsatolás után hová sorakozzanak be.707 708 A szociáldemokrata párt magyar szekciójában bizonyos mértékig elvált egymástól a pártvezetés és a tagság magatartása. Az előbbiek még a München utáni hetekben is kitartottak korábbi irányvonalukban, s a Csehszlovákiai Népszavában közzétett kiáltványukban erős szavakkal óvták híveiket azoktól, akik hamis hírek terjesztésével próbálnak nyugtalanságot szítani a lakosság körében. Eközben azonban már maguk is beismerték, hogy „számolni lehet azzal, hogy magyarok által lakott területeket is lekapcsolnak a köztársaság testéről...'’708, A párt vezéralakja, Schulcz Ignác pedig azok között volt, akik az események végkifejletét már be sem várták, hanem október folyamán külföldre emigrált, egyúttal - több forrás egybehangzó állítása szerint - a pártkasszát is magával vitte. 702. Vö. Gaucsík István: Negyed története (1918-1989). Kézirat. 703. Az egyik ilyen annak a dunaszerdahelyi zsidó fiúnak az esete lehetett, aki magyar zászlót tűzött ki az egyik pozsonyi laktanyára. Az esetről beszámoló kiadvány szerint a hadbíróság elé állított magyar fiút csupán „Esterházy János képviselő mentette meg a kivégzéstől”. Vö. Igazságot a felvidéki zsidóságnak. Budapest, 1939. 39. 704. Új Hírek, 1938. október 29. 705. Új Hírek, 1938. október 11. 706. Magyar Újság, 1938. október 12. 707. Magyarság, 1938. október 16. 708. Csehszlovákiai Népszava, 1938. október 9.
