Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Berchtesgadentől Münchenig
Arccal a revízió felé - fordulat a szlovákiai magyar politikában 173 EMP magatartását, amire Hermann Göring szeptember 16-án nyomatékosan figyelmeztette is Sztójay Döme berlini követet.529 Sztójay jelentése szerint a birodalmi marsall azt kívánta, hogy a magyar kormányzat határozottan követeljen önrendelkezési jogot a szlovenszkói magyarok számára, az EMP pedig fogalmazzon meg Henlein előző napi felhívásához hasonló nyilatkozatot és azt kürtölje világgá. Göring ezen kívül azt is szükségesnek tartotta, hogy a szlovákiai magyarok „provokáljanak fegyveres összeütközéseket, sztrájkokat s behívást parancsnak ne tegyenek eleget, mert csak erős incidensek irányítják a nyugati hatalmak figyelmét a magyar követelésekre".530 A revízió szempontjából sorsdöntőnek látszó németországi látogatásra készülő magyar vezetés gyakorlatilag azonnal lépett, és az épp Budapesten tartózkodó Jaross Andorral megszövegeztette az Egyesült Magyar Párt nyilatkozatát. Jaross, aki ígéretet kapott, hogy Budapest nyíltan felsorakozik a magyar párt nyilatkozata mögé, azonnal összehívta az EMP parlamenti klubját, amely szeptember 17-én Pozsonyban Szüllő és Hokky kivételével teljes létszámban össze is ült, s megszavazta az elé terjesztet dokumentumot.531 Az Egyesült Magyar Párt által szeptember 17-én elfogadott határozat532 történelmi jelentőségű eseménynek bizonyult a párt és az általa képviselt szlovákiai magyar közösség életében, hiszen húsz év után először nyíltan bejelentette a szlovákiai magyarság igényét az önrendelkezési jogra:, A csehszlovákiai magyar népcsoport önmaga kívánja a kezébe venni sorsának intézését, e célból szüksége van arra, hogy biztosíttassék részére a jog, amellyel 1918-ban csak egyes nemzetek élhettek: az önrendelkezés joga.”533 Majd az önrendelkezés eszközét megnevezve kinyilvánította, hogy „adassék meg a lehetőség arra, hogy a magyar népcsoport népszavazással dönthesse el, miként kíván elhelyezkedni a középeurópai térben." Miután Budapest csalódottan vette tudomásul, hogy a berchtesgadeni tárgyalások napirendjén a magyarkérdés nem szerepelt, erőteljes diplomáciai aktivitásba került, hogy a német-angol tárgyalások újabb fordulója már a szlovákiai magyarokkal is foglalkozzon. Ennek eredményeként jöhetett létre Imrédy, Kánya és Keresztes-Fischer szeptember 20-i obersalzbergi látogatása, amely egyébként Hitler számára is kapóra jött. A német kancellár ugyanis újból felvetette egy fegyveres magyar fellépés lehetőségét Csehszlovákia ellen, ám magyar részről ismét csak visszautasításra talált.534 Pozitív választ adott viszont Imrédy arra a német követelésre (amit egyébként Varsó is sürgetett), hogy Magyarország határozottan sürgessen népszavazást Szlovákiában.535 Az hitleri ajánlat újabb visszautasítása után nem volt meglepő, hogy a godesbergi megbeszéléseken sem a német, sem az angol fél nem vetette fel a magyarkérdést. Budapest ismételten mellőzve érezte magát, s az addigiaknál határozottabb lépésekre szánta el magát. „Szeptember 23-án éles hangú jegyzéket küldött Prágába, amelyben a magyar területek elkülönítését, a szlo529. MOL.K-64, 79. cs. 7/a t. 873/res.pol,1939. 530. Uo. 531. SNA, f. KÚ BA, k. 254, 61313. 532. 7. sz. függelék 533. SNA, f. KÚ BA, k. 254, bez. č. 534. Bár a magyar fél a katonai akciókban való részvétel elutasítását leginkább a kisantant államok részéről fenyegető viszontcsapás veszélyével indokolta, ez inkább csak kifogás volt, hiszen a müncheni napokban már mind Románia, mind Jugoszlávia egyetértett a Csehszlovákiával szemben megfogalmazott és néprajzi alapokon nyugvó német, lengyel, magyar követelésekkel. Vo. Adám Magda: A versailles-i..., i. m. 707. 535. A csehszlovák krízis kapcsán kibontakozó magyar diplomáciai lépések összefoglalását lásd Sallai Gergely: ,A határ megindul...”, i. m.
