Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
156 Nemzetállamból nemzetiségi állam... A Prága által a szudétanémeteknek felkínált koncessziók - legalábbis a rendelkezésünkre álló források ezt jelzik - azonban így is elnyerték az EMP vezetőinek tetszését, s azokat megfelelő alapnak tekintették egy végleges megegyezéshez.470 Azt is feltételezték azonban, hogy az esetleges tárgyalások még meglehetősen sokáig elhúzódhatnak, s így végkifejletük továbbra is bizonytalan. Ebben a helyzetben az EMP-nek tehát továbbra sem jutott más szerep, mint bevárni a cseh-német egyeztetések eredményét, miközben a helyzetet leginkább az SdP különböző szintű vezetőitől kapott információk alapján kísérelték meg értelmezni. Ez a szituáció azonban bizonyos szempontból meg is felelt nekik, hiszen így anélkül tudták hangsúlyozni megegyezési szándékukat, hogy arra Prága bármiféle esélyt is adott volna. A szeptember elején finiselő statútum-tárgyalások alatt zajlottak az ún. autonomista blokk utolsó értékelhető akciói is. Az SdP, a HSĽS, az EMP és a lengyel kisebbség képviselői közötti egyeztetések, amelyek alapját az autonómia elvének támogatása jelentette, 1938 tavaszán erősödtek fel. 1938 őszére az amúgy is csak propagandisztikus okokból vállalt közös célkitűzések elfogytak, a szudétanémetek már rég túlléptek az autonómia célkitűzésén, az EMP pedig Szlovákia autonómiája helyett a szlovákiai magyar területek önkormányzatát kezdte támogatni. Ekkorra már csupán a közös ellenség, a Prága-ellenesség fogta őket össze, amely azonban még mindig elegendő volt arra, hogy szeptember 8-án az SdP meghívására közös tanácskozásra gyűljenek össze a szudétanémet párt parlamenti klubjában.471 A tanácskozáson az SdP-t többek között K. H. Frank, E. Kundt, a HSLS-t Jozef Tiso és Štefan Haššík, az EMP-t Esterházy és Jaross, míg a lengyel kisebbséget Leon Wolf képviselte. A tanácskozás tartalmát illetően ellentmondásosak a források, mivel Esterházy visszaemlékezése inkább az ellentéteket emeli ki, Vömle János prágai magyar ügyvivő aznapi Budapestre küldött jelentése viszont a megegyezés tényét.472 Valószínűsíthetőnek magunk azt tartjuk, hogy a tanácskozáson megegyezés született arról, hogy a jelenlevő politikai szubjektumok az SdP karlsbadi programját (a 8. pont kivételével) tekintik olyan alapnak, amely mentén a Csehszlovák állam átszervezését igénylik. Nem jutottak viszont egyezségre az SdP által javasolt közlemény tartalmát illetőn, mivel a HSLS és az EMP nem értett egyet annak radikális hangvételével, s megpróbált kitérni a nyilatkozat jóváhagyása elől. Tiso arra hivatkozott, hogy a szlovákok és németek céljai nem azonosak, míg Esterházy ara, hogy nem akarják a kormányfővel és a Runcimannel folytatott tárgyalások előtt bezárni az ajtót.473 Ennek ellenére, s ez jól jellemzi az SdP módszereit, a német lapokban másnap mégis a nemzetiségi pártok közös nyilatkozataként jelent meg a kommüniké szövege. A statútum körüli feszültség kiéleződésével párhuzamosan a magyar aktivisták szerepe egyre inkább elhalványult. Annyit azonban még sikerült elérniük, hogy Runciman, akinek a magyar politikusok memorandumot nyújtottak át a nemzetiségi kérdés megoldásáról, szeptember 9-én fogadta a szociáldemokraták két vezetőjét, Csizmazia György pártelnököt és Schulcz Ignác képviselőt. Memorandumuk szellemisége leginkább a csehszlovák kormányzat héjáinak irányvonalával volt összhangban, hiszen miközben deklarálta a nemzetiségek egyenjogúságá470. NA ČR, f. PMV-AMV 225, k. 1090, 26756. 471. Az 1945 áprilisi letartóztatásakor felvett kihallgatásakor Esterházy tévesen szeptember 15-ét említi a megbeszélés időpontjaként. FKI-SzML, Molnár Imre rendezetlen iratai, Zápisnica. Napísaná dňa 24. apríla 1945 na Národnej bezpečnosti v Bratislave. Másolat. 472. Adám Magda et. al. (szerk.): Az első bécsi elöntés okmánytára, 1938. augusztus 3- 1939. március 15. Kézirat. 11. sz. dokumentum. 473. Uo.
