Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
Az egyenlő bánásmód elvéért 157 nak igényét, élesen elutasította az autonómiát mint megoldást.474 A memorandumban részletesen szétírt követelések kevés újdonságot tartalmaztak, s a nemzetiségi kérdés olyan rendezését irányozták elő, amely nem igényelte volna a köztársaság addigi rendjének változását. Amíg az aktivistákat egyfajta passzivitás jellemezte, a Csehszlovák Kommunista Párt, amely a községi választásokon elszenvedett fiaskót a köztársaság védelme melletti határozott és látványos kiállással akarta feledtetni,475 erős agitációba kezdett a magyar lakosság körében. Ez azt jelentette, hogy miközben a CSKP és annak magyar politikusai továbbra is kiálltak a szlovenszkói magyarság nyelvi, oktatási és kulturális jogai mellett,476 a párt által korábban hangoztatott önrendelkezési jogtól elfordulva, határozottan szembefordultak a határrevízió eshetőségével. Propagandájukban az Esterházy-Henlein-Sidor hármast a fasizmus csehszlovákiai szálláscsinálóinak állították be, s kemény hangon bírálták az egyesült párti „urak” általuk magyarellenesnek minősített politikáját. A nyár folyamán a CSKP erőteljes mozgósító akciókba kezdett, amelyben az ország különböző vidékein rendezett nagy népi manifesztációk játszották a főszerepet. Ezek közül kettő, a kassai és a tornóci számos magyar vonatkozással is bírt, hiszen - különösen a tornóci népgyűlésnek - elsősorban a magyar lakosság megszólítása volt a céljuk. A július 31-i kassai népgyűlésen, ahol a CSKP-nak a köztársaság védelméről szóló határozatát is elfogadták, Major István mellett többek között Fábry Zoltán is felszólalt, aki miközben közép-európai feladatnak nevezte Csehszlovákia védelmét, kemény szavakkal bírálta a csehszlovák nemzetiségi politikát, különösen a köztársaság megalakulásakor megfogalmazott eszmék és a mindennapok gyakorlata közötti különbséget: ,,A masaryki gondolat és a szlovenszkói demokrácia valósága között még ma is áthidalhatatlan az ellentét. ”477 A kassai manifesztációénál is nagyobb volt a visszhangja a magyar lakosság körében a szeptember 4-én a Vágsellye melletti kommunista vezetésű kisközségben, Tomócon tartott népgyűlésnek, ahová több ezer, döntő többségében magyar anyanyelvű csehszlovákiai polgár jött el különvonatokkal, szervezett bicikliscsapatokban stb. A manifesztáció fő szónoka Major István volt, aki mellett Vladimír Clementis és Kari Kreibich is köszöntötte a jelenlevőket. A felszólalók között a hazai és az ide emigrált baloldali értelmiség számos tagja ott volt, így Lőrincz Gyula és Pór Bertalan festőművészek, Barta Lajos író, Háber Zoltán rendező és Keleti Ferenc színész.478 A szónokok beszédében a központi motívumot már az a Kassán is felbukkanó gondolat jelentette, hogy azzal, ha védik Csehszlovákiát a fasizmussal szemben, egyben Magyarországot is védik. Ezt a gondolatot fejezte ki az itt elfogadott határozat, amely szerint „értsük meg tehát, hogy védve a Köztársaságot nem valami idegen érdekekért hozunk áldozatot, hanem védjük ezzel a békét a háborús gyújtogatok ellen, védjük otthonunkat, kultúránkat és nyelvünket, védjük eddig kivívott demokratikus jogainkat, védjük Magyarország önállóságát, függetlenségét, az egész magyarság jövőjét. ”479 A kassai és tornóci manifesztációkon való magyar részvétel mindenesetre igazolni látszik a kommunista sajtónak azt a véleményét, mely szerint az, hogy a szlovenszkói magyarság az 474. Csehszlovákiai Népszava, 1938. szeptember 18. 475. Lásd Viliam Široký írását: Magyar Nap, 1938. június 18. 476. Különösen sokat foglalkozott a CSKP orgánuma, a Magyar Nap a kassai magyar iskolák helyzetével. Vö. Magyar Nap, 1938. június 19., 22., 28., de ugyanez jellemezte Kosik István kommunista képviselő felszólalásait is a nemzetgyűlésben. 477. Magyar Nap, 1938. augusztus 7. 478. MOL, K-63, 64. cs. 7/7 t. 7029/pol.l938. 479. Magyar Nap, 1938. szeptember 6.
