Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
Előszó
10 Előszó a még élő szemtanúkkal is beszélni. Eközben azonban számtalan nehézséggel is szembetaláltam magam, amelyek közül a két háború közötti szlovákiai magyar politikát kutató társaimhoz hasonlóan számomra is az jelentette a legnagyobb gondot, hogy a korabeli magyar pártoknak gyakorlatilag nincs értékelhető levéltári hagyatékuk. Az Egyesült Magyar Párt archívuma a háború alatt vagy után veszhetett el - talán már örökre -, az aktivista szekcióknak pedig szinte semmiféle iratanyaga nem maradt fenn anyapártjuk levéltári hagyatékában. Könyvem természetesen nem születhetett volna meg azok nélkül a munkák nélkül, amelyek a szlovákiai magyarok történetének a két világháború közötti időszakával foglalkoztak, s mintegy megalapozták az ez irányú kutatásokat. Gondolok itt Turczel Lajos, Popély Gyula, Angyal Béla munkáira. Ám abból adódóan, hogy a jelen munka egyetlen esztendőre szűkíti le kutatásának tárgyát, más hangsúlyokat, aprólékosabb megközelítéseket, részletesebb adatokat igényelt. Nem véletlen tehát a könyv címe, hiszen munkám elsősorban tényfeltáró jellegű, s bizonyos mértékig tényleg krónika kíván lenni, hiszen ahhoz, hogy az értelmezések szintjéhez eljussunk, először az események mikéntjét kell tisztázni. Azért, hogy az utóbbi néhány évben hosszú hónapokat tölthettem levéltári és könyvtári kutatással, elsősorban a Fórum Kisebbségkutató Intézetnek vagyok hálás, amely a kutatómunkámhoz elengedhetetlen logisztikai hátteret megteremtette. Hasonlóan hálás vagyok a Selye János Egyetemnek is, amelynek vezetése velem együtt vallja, hogy egy egyetemi oktató feladata ne csupán az előadások és szemináriumok vezetésében merüljön ki, hanem kutatóként is helytálljon. De nem születhetett volna meg ez a könyv a nélkül a támogatás nélkül sem, amelyet az utóbbi években a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica programjától kaptam, az aktivistákkal kapcsolatban a kötetbe kerülő információk pedig a Bolyai János-ösztöndíj által finanszírozott kutatásból származnak. S külön köszönöm azokat az észrevételeket, amelyeket a kézirat első változata kapcsán Bárdi Nándor, Filep Tamás Gusztáv, Gaucsík István, Popély Árpád és Szarka László velem megosztott. Az Egy rövid esztendő krónikája egy olyan világot mutat be, amelyben az én generációm még nem élt, de amellyel a szüleim generációja is csak gyerekként találkozott. Nagyszüleim fiatalkorának a világa volt ez, de ők sajnos már magukkal vitték a sírba az emlékeiket. Az ő generációjuk az, amelyik ugyan még a Monarchiában született, de a felnőttkorba már a Csehszlovák Köztársaságban lépett - ők voltak a szlovákiai magyar kisebbség első nemzedéke. Fiatalok voltak, előttük a világ, s az első Csehszlovák Köztársaság többnyire nem szabott gátakat vágyaik elé. Nekik 1938 fiatalkoruk beteljesülése, egy utolsó boldog pillanat volt az akkor még nem sejtett világégés előtt. Ajánlom tehát ezt a könyvet elsősorban a nagyszüleim emlékének, és mindazoknak, akik velük együtt ezt a különleges 1938-as évet átélték. Balázsfa-Kolónia, 2010. augusztus
