Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)

A kép és a tükör, avagy megfelel-e a jövő szlovákiai magyar értelmisége a saját maga által alkotott értelmiségképnek

25. ábra: Nemzeti hovatartozása miatt milyen gyakran érte megkülönböztetés? (%)

100%

90%

80%

70%

60%

50%

40%

30%

20%

10%

0%

□ nagyon gyakran

□ gyakran ■ ritkán

□ soha

KETK

lentette, hogy ő tud szlovákul. A kolléganő viszont élvezve a helyzetet, újra felajánlotta, hogy ő nagyon szívesen elismétli magyarul, ha nem érti szlovákul. Az egyik fiatal kolléga, aki szintén tudott magyarul, de nem kapcsolt, hogy itt a hallgató megszégyenítésére megy ki a játék, lelkesen asszisztálni kezdett: „igen, igen, mi nagyon szívesen elmondjuk magyarul, ha nem érti." A bizottság többi tagja is érezte, miről van szó, hiszen ismerték a kolléganő politikai hátterét, kellemetlen is volt nekik, de nem szóltak egy szót sem. Az elnök sem lépett közbe. A szegény fiú pedig hajtogatta, hogy neki nem kell elmondani magyarul, ő ért szlovákul. Akkor már nem bírtam ki, s bár nem akartam közbeszólni, nehogy azt is úgy könyveljék el, hogy védem a szakdolgozómat, s ezt is az ő számlájára írják mint negatívumot, hogy nem tudja „megvédeni magát”, odaszóltam a kolléganőnek, hogy nem értem, hogy jön a szakmai dolgokhoz a nyelvtudás kérdése. A szakdolgozómnak nincs szüksége „engedményekre", mivel kiválóan beszél és ért szlovákul, mint arról mindenki, aki itt ül, az öt év során meggyőződhetett, s mivel a kérdést én sem értem, megkérném, hogy próbáljon érthetően fogalmazni. Szerencsére sem ezelőtt, sem azután nem tapasztaltam hasonlót, de ez a kis „sztori” azért bennem is megmaradt. Nem beszélve a diákról, akit a nő végül békén hagyott, de a nap végén nekem azért még odaszúrta: „nem kellett volna annyira védened, elismerheted, hogy ha valaki nem tud jól szlovákul, akkor persze hogy nem tud azonnal reagálni a kérdésre.”