Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)
A kép és a tükör, avagy megfelel-e a jövő szlovákiai magyar értelmisége a saját maga által alkotott értelmiségképnek
A nemzeti hovatartozás miatti diszkrimináció olyan nemzeti identitást formáló tényező, amely megingathatja, de meg is erősítheti a magyarság felvállalását. A diákok körében azt tapasztaltuk, hogy azok, akik megélték a hátrányos megkülönböztetést, még fontosabbnak tartják a nemzeti identitás minden körülmények közötti felvállalását (SJE 62%, KETK 64%), mint azok, akiket magyarságuk miatt nem ért semmiféle hátrány (SJE 54%, KETK 48%). A SJE hallgatói közül „a minden körülmények között hűnek kell maradni nemzetiségünkhöz” választ adók 63 százalékát, a KETK ugyanígy gondolkodó hallgatóinak 83 százalékát épp azok alkotják, akiket már diszkriminálták a magyarságuk miatt. A szóbeli megnyilatkozások szintjén tehát a diszkriminálták többsége nem inog meg a nemzeti identitás felvállalásában - s ez a KETK hallgatóira még inkább jellemző, mint a komáromi diákokra, akik eleve kevesebb hátrányos megkülönböztetésben részesültek. Vagyis sportnyelven szólva, egyenlítenek a nyitraiak, mert az igaz, hogy valamivel kevesebb köztük az önmagát kultúrnemzeti alapon besoroló, de gyakoribb diszkriminációs tapasztalataik ellenére fontosabbnak tartják a nemzeti hovatartozás minden körülmények közötti felvállalását. Talán nem rugaszkodok el nagyon a valóságtól, ha feltételezem, hogy a következő olyan körülmény, amely a nemzeti identitás mellőzésére kényszerítheti az embereket az, amikor úgy érzik, hogy magyarságuk akadályozza az érvényesülésüket. De vajon akadályozza-e? A 26. ábrán a hallgatók véleményein kívül a 2007-es szlovákiai magyarokra vonatkozó adatsor is szerepel. 59
