Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Bevezetés
goztatták, hogy az ilyen konfliktusoknak leginkább a határon túli magyarok a kárvallottjai, hiszen kisebbségi helyzetük okán nekik volna a legnagyobb szükségük állandóságra és minden jelentős magyarországi politikai erő tartós, egymással összefogó támogatására. A rendszerváltás kezdete óta tartó feszültség annak a jele, hogy az írott alkotmány szövegében megállapodó felek tényleges szándékai nem voltak egyezőek több, a határon túli magyarokkal kapcsolatos alkotmányos kérdésben.2 Vagyis a szöveg megfogalmazását s elfogadását lehetővé tevő egyetértés a valóságban részben különböző elveket takart. A szöveg megfogalmazása így egymástól eltérő értelmezéseket is lehetővé tesz. Az alábbiakban megvizsgáljuk a jelenleg érvényes alkotmány szövege mögött felismerhető elveket s a belőlük következő értelmezési lehetőségeket, továbbá átgondoljuk, hol húzódhatnának az alkotmányos egyetértés lehetséges keretei a magyar kisebbségek kérdésében. Ehhez mindenekelőtt azt kell felvázolnunk, hogy melyek azok a főbb kérdések, amelyekben nem született meg az alkotmányos egyetértés a magyarországi politikai pártok között. Indokolni kívánjuk, hogy mivel a kérdéskör, még ha általánosan is, de szerepel a Magyar Köztársaság alkotmányában, ezért elvárható az alkotmányos egyetértés a határon túli magyarokat érintő legfontosabb kérdésekben. Megvizsgáljuk a kérdésben kialakult és kialakítható alkotmányos egyetértés morális alapjait, majd az alkotmányos egyetértés értékrendjével érvelve igazolni szeretnénk, hogy a szövegből alkotmányos kötelességek származnak. Ennek kapcsán megkíséreljük megvonni a magyar kisebbségekre vonatkozó alkotmányos kötelezettség határait, majd arra a kérdésre keressük a választ, hogy kire milyen felelősség nehezedik általa. Mindenekelőtt a probléma természetét vizsgáljuk meg, tehát a kisebbségi lét alkotmányos kérdéseit. Közben ki kell 2 Például Ulrich K. Preuss az alkotmányosság lényegi jellemzőjének tekinti azokat az alkotmányos rendben gyökerező közös ideákat, elveket és értékeket, amelyek mentén születhet meg a döntés, hogy tagjai részesedhetnek a kormányzati hatalomból. Ulrich K. Preuss: The Political Meaning of Constitutionalism. In Richard P. Bellamy (ed.): Democracy and Sovereignty: American and European Prespectives. Aldershot, Avebury, 1996,12-13. p. 8
