Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Bevezetés
1. Bevezetés Az olvasónak már a jelzett téma alapján úgy tűnhet, a lehető legrosszabb pillanatban lát napvilágot ez a kötet, hiszen ki kívánt az utóbbi években alkotmányos egyetértést a magyar kisebbségek kérdésében Magyarországon? S ha netán valamelyik párt, illetve politikai csoport meg is próbálkozna vele, mekkora esélye volna a többiek megnyerésének? Nem is beszélve azoknak a befolyásos kisebbségi magyar politikusoknak az ellenállásáról, akik szinte mindegyik magyarországi választási kampányban a magyar közvélemény elé állnak, s kijelentik, kire kell szavazniuk. A kettős állampolgárságról tartott népszavazás még láthatóbbá tette a magyarországi politika egyik, a rendszerváltás óta rendszeresen felbukkanó konfliktusát, nevezetesen azt, hogy a határon túli magyarok vonatkozásában nincs egyetértés a magyarországi politikai erők között. Ugyanakkor történelmi léptékkel mérve nem is oly régen, a rendszerváltás elején az ellenzéki kerekasztal ülésein még olyan mértékű egyetértés alakult ki a legjelentősebb politikai irányzatok között, hogy a magyar kisebbségek kérdésköre bekerülhetett az ország írott alkotmányába. Az ország alaptörvénye tudvalevőleg leszögezi, hogy „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”.1 Ám annak ellenére, hogy a rendszerváltás meghatározó irányzatai képesek voltak megegyezni az előbbi szövegben, a magyar kisebbségek ügye mégis rendszeresen megjelenő, mély feszültségeket, megoldatlan konfliktusokat okoz Magyarország politikai életében. Pedig sokan és sokszor han1 A Magyar Köztársaság Alkotmánya, 6. § (3). 7