Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
36 A földbirtokreform helye és szerepe... A földbirtokreform jellegéről folytatott vita 1919 márciusában újabb fordulatot vett, ami részben a cseh országrészekben június közepére kiírt községi választások közelségének, részben a szociáldemokrata párton belüli elégedetlenségnek tudható be. A szociáldemokraták - a reform elodázásával vádolva meg az Agrárpártot - nagyszabású offenzívát indítottak. Március 12-én egy öt pontból álló ultimátumot nyújtottak át koalíciós partnerüknek, amelynek első pontjában azt követelték, hogy a nemzetgyűlés 14 napon belül fogadjon el törvényt a nagybirtok állam általi kisajátításáról. Az ultimátum a csehszlovák kormánykoalíció első nagy válságát eredményezte, és a kormány - még a képviselők nagy része előtt is - titokban tartott lemondásához vezetett. Masaryk elnök azonban ezt nem fogadta el, s a köztársaság érdekeire hivatkozva megegyezésre bírta a két nagy pártot.105 A megegyezés alapján egy három személyből álló ad hoc bizottságot hoztak létre, majd miután a hármak nem jutottak eredményre, megalakították a Földreform Parlamenti Bizottságát. A kezdetben 32 tagú, majd 24 fősre csökkentett bizottságban a meghatározó szerepet a két nagy párt képviselői játszották, a többi parlamenti párt az ő véleményükhöz idomult. A földreform törvénye ügyében szociáldemokrata ultimátum miatt felgyorsult egyeztetések, amelyek a Földreform Parlamenti Bizottságában és a parlamenti klubok elnökeinek tanácskozásán folytak, végül eredményre vezettek. Megállapodás született egy kerettörvény elfogadásáról, amely amellett, hogy a földreform alapelveit rögzítette, jelezni kívánta a közvélemény felé, hogy a kormány komolyan gondolja a földreformot. Ezek után 1919. április 16-án a parlament gyakorlatilag vita nélkül fogadta el a csehszlovák földbirtokreform fundamentumát jelentő 215/1919. sz., ún. lefoglalási törvényt.106 107 A törvény paragrafusai értelmében lefoglalás alá került minden olyan birtok, amely „meghaladta a 150 hektárnyi mezőgazdasági területet (szántók, rétek, kertek, szőlők, komlóskertek) vagy 250 hektárnyi területet általában”.107 Noha a viszonylag alacsonyan megszabott birtokhatár látszólag a szociáldemokrácia győzelmét jelentette, a reform szempontjából meghatározó az volt, hogy a törvénybe a kisajátítás fogalma mégsem került be. Helyette a törvény a sokkal határozatlanabb jelentéstartalmú „lefoglalás” fogalmát vezette be, amely inkább az agrárpártiak elképzeléseinek felelt meg. így a törvény nem jelentette a hatálya eső birtokok azonnali kisajátítását, csupán kimondta az állam jogát arra. A lefoglalt birtok a törvényben megjelölt Állami Földhivatal (ÁFH) általi átvételig az eredeti tulajdonos kezelésében maradt, bár annak jogai korlátozva voltak. A törvény filozófiáját legjobban a Csehszlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 1921-es végzése magyarázza meg, amely szerint „a nagybirtokoknak a lefoglalási törvény által végrehajtott lefoglalása semmiképpen sem jelent kisajátítást. A lefoglalás által az eddigi tulajdonosok nem veszítik el tulajdonjogukat, s az nem száll át az Állami Földhivatal által képviselt államra, s a lefoglalás után is az eredeti személy marad a tulajdonos. A lefoglalás csupán valamiféle közjogi korlátozás alá helyezi az érintett tulajdonost, aki ezek 105 Peroutka: i. m. I—II, 501. p. 106 Az eddigi magyar szakirodalom eléggé következetlenül fordította le a földreformmal kapcsolatos kifejezéseket. Popély Gyula például a 215/1919. sz. törvénnyel kapcsolatban a kisajátítási törvény kifejezést használja, noha ez a megnevezés ellentétben áll a törvény szellemével. Vö. Popély Gyula: i. m. 159. p. 107 Sbírka zákonű a naŕízení státú Československého. 1919. Praha, Štátni tiskárna, 289-290. P-
