Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
A földbirtokreform törvénybe iktatása 35 lő politikai akarat hiányában kell látnunk, hiszen nem csupán a két nagy párt elképzelése tért el egymásétól, hanem az egyes pártokon belül is éles vita folyt a reform jellegéről.100 A földreform megvalósításának a szándéka a Kramár-kormány 1919. január 9-én meghirdetett programjába is bekerült, miközben a program vitájában a cseh pártok között a reform tárgyában meglévő ellentétek már nyíltan a felszínre törtek. A vitának a sarokpontjait három fontos kérdés jelentette: milyen nagyságú birtokra vonatkozzanak a törvények, kapjanak-e a kisajátított birtokok tulajdonosai kárpótlást, mi legyen a kisajátított földdel.101 A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt, amely bár a forradalmi nemzetgyűlésben az agráriusoktól kevesebb mandátummal rendelkezett, de az utcán a legerősebbnek számított, 1918 decemberében megtartott kongresszusán fogalmazta meg a földreformmal kapcsolatos elképzeléseit. Az itt elfogadott határozat szerint a szociáldemokraták a 100 ha fölötti birtokok kárpótlás melletti kisajátítását javasolták. Ellenezték azonban a föld felparcellázását, s a mezőgazdasági munkásság érdekeire, valamint a lakosság élelmiszerellátására hivatkozva a nagyüzemi gazdálkodás fenntartását javasolták. Igaz, ebben a kérdésben a párton belül sem volt egység: a František Modráček képviselő vezette csoportosulás a kistermelők szövetkezeteinek létrehozásában látta a megoldást, a pártelnök, Rudolf Bechyné köré csoportosulok viszont állami birtokok létrehozását javasolták.102 Mindkét javaslatra érvényes azonban az, hogy olyan alternatívát képviseltek, amely nem volt alkalmas arra, hogy vele jelentősebb számú falusi tömeget állítsanak a párt programja mögé. Az Agrárpárt, amely már a kezdetektől fogva felismerte a földbirtokreformban rejtőző lehetőségeket, már a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt helyezett a tömegek mozgósítására. Mivel ő a földtulajdon felparcellázását hirdette, hogy saját elképzelésinek támogatókat szerezzen, a földet igénylők szervezeteinek, az ún. Domovináknak a szervezésébe kezdett. Mozgósító kampányaik közül kiemelkedik az a kérdőíves felmérés is, amelyet 1919 januárjában hirdettek meg, s amely kitűnő politikai húzásnak bizonyult, hiszen mintegy negyedmillióan kapcsolódtak be az akcióba.103 Az Agrárpárt volt az, amely hamarább felismerte a földbirtokreformban rejlő nemzeti lehetőségeket is. Karel Prášek földművelésügyi miniszter a kormányprogram vitájában ennek jeleként már a föld felparcellázásának nemzeti szempontjait emelte ki, miközben kommunizmussal vádolta meg a szociáldemokrata elképzeléseket.104 100 Az Agrárpárt berkeiben a Prášek földművelésügyi miniszter köré csoportosuló s a reformot halasztani kívánó nagybirtokos szárny és a Švehla pártelnök köré tömörülök között folyt küzdelem. Ez végül a radikálisabb reformot követelők javára dőlt el. 101 A földreform kapcsán kibontakozó politikai vitáról részletesen ír Lacina: i. m. 102 Vö. Otáhal: i. m. 106. p. 103 Vö. Ružička, Jan: Úloha Domovín v agrárním hnutí na počátku jejich existence. In Sborník k dejinám 19. a 20. století. Praha, 1993, 225-247. p. 104 „A termőföld csehszlovák kolonisták általi kolonizációja nagy szociális, de egyben nemzeti és állami jelentőséggel fog bírni. Ezért és más okokból is a föld felparcellázása és önálló gazdaságok megteremtése mellett állunk, amelyek államunk jövőbeli nyugodt fejlődésének garanciái lesznek. Határozottan ellenzőnk mindenféle agrárkommunista elképzelést, s egyértelműen a magántulajdon mellett vagyunk." Digitálni knihovna, NS RČS 1918-1920. Stenoprotololy, 16. ülés. 1919. 1. 14.
