Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
Csehszlovákia politikai rendszere 29 A csehszlovák parlamenti demokrácia sajátosságai közé tartozott többek között a pártok meghatározó szerepe és az arányos választási rendszer következtében kialakult erős koalíciós kényszer. 1926-ig az ország kormányzását felvállaló koalíciók össznemzeti alapon szerveződtek, tehát kizárólag a „csehszlovák” politikai erők kaptak bennük helyet, függetlenül attól, bal-, ill. jobboldali pártokról volt-e szó. 1926 októberében a szociáldemokráciának a kormányból való kiválását követően alakult meg az ún. úri koalíció, amely a polgári pártokat tömörítette, s amelyben a köztársaság történetében először a német kisebbség aktivista erői (a Bund der Landwirte és a Német Keresztényszocialista Néppárt) is helyet kaptak. A német pártok jelenléte a kormányban elsősorban abból a felismeréséből fakadt, hogy a német gazdasági pozíciók megőrzése politikai együttműködést is feltételez, egyben azonban jelezte azt a változást is, amely a német lakosság többségének a csehszlovák köztársaság realitásához való viszonyában bekövetkezett. A csehszlovák parlamentarizmus egyik jellegzetessége és a demokrácia szempontjából negatív jelensége az ún. „ötök” intézménye volt. Ez az alkotmányos kereteken kívüli intézmény az öt nagy párt meghatározó személyiségének állandó értekezletét jelentette, amely 1920 végén és 1921 elején jött létre az akkor kibontakozó belpolitikai válság és a Masaryk elnök betegsége miatt kialakult bizonytalan politikai helyzetben.79 Az „ötök” intézménye valójában a kollektív politikai vezér szerepét töltötte be, akarata minden fontos döntésre rányomta bélyegét, tárgyalásairól sokszor kész törvények kerültek ki, amelyre a parlamentnek már csak rá kellett bólintania.80 Mivel tagjai a legfontosabb pártok vezéralakjai voltak, a kormányban pedig sokszor csupán második vonalbeli politikusok ültek, az ötök hatalma nemcsak a parlament, de a kormány szerepét is beárnyékolta. Az ötök 1926-ig, az össznemzeti koalíció felbomlásáig tartó működése a csehszlovák politika egyik legellentmondásosabban megítélt eleme, amelyről Ferdinand Peroutka is azt mondja, hogy működése ellentétben volt ugyan a véleménynyilvánítás szabadságával, de mégis szükségszerűnek tűnt.81 Az 1920-ban megtartott parlamenti választásoktól a Csehszlovák Köztársaság 1938- ig többpárti parlamenti demokráciaként működött, amelyet a többpártrendszer, a demokratikus politikai viszonyok, a kisebbségi jogok és a kisebbségek legális politikai érdekképviseletének biztosítása jellemzett. Jogos viszont Szarka László megállapítása, miszerint „a csehszlovák demokráciának kezdetektől fogva korlátokat szabott az a többségi félelem, amely a mozaikország belső kohéziójának hiányából, a szlovákok és ruszinok, s hozzájuk kötődve a magyar kisebbség autonómiatörekvéseiből, a németek ugyancsak különleges jogállást követelő magatartásából és a konfliktusos szomszédságból 79 Az „ötök” eredeti felállását az agrárpárti Antonín Švehla, a szociáldemokrata Rudolf Bechynë, a nemzeti szocialista Jiŕí Stŕíbmý, a néppárti Jan Šrámek és a nemzeti demokrata Alois Rašín alkották. 80 Rudolf Bechyné így jellemezte az „ötök” parlamenti szerepét és a csehszlovák pártok összefogásának szükségességét: „Mi a képviselőház vezéri szerepét az ötök létrehozásával megoldottuk. A mi államunk nem támaszkodhat semmi más történelmi vagy új erőre, csak az államalkotó nemzetre. Köztársaságunk alapvetően demokratikus. Parlamentünk az egyedül hivatott arra, hogy a köztársaságot irányítsa és megtartsa. Ezért fontos, hogy a csehszlovák parlamenti pártok szövetsége szigorú és szilárd legyen." Idézi Peroutka: i. m. Ill—IV. 494. p. 81 Uo.