Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Mellékletek
250 Mellékletek töltött be a szlovákiai magyar politikai életben. Több pártalapítási kísérlete is volt, de mind eredménytelenül végződött. A második világháború után Ligetfalura internálták, lakását és vagyonát elkobozták. Mach, Alexander (1902-1980) - szlovák politikus. A húszas évek közepétől 1939-ig a Hlinka-féle Szlovák Néppárt lapjának a Slováknak a főszerkesztője volt. A párt radikális vonalához tartozott. A szlovák állam időszakában belügyminiszter, illetve a Hlinka Gárda főparancsnoka volt, s így jelentős felelősség terheli a szlovák zsidók holokausztjáért és más törvénytelenségekért. 1947-ben 30 év börtönbüntetésre ítélték. 1968-ban amnesztiával szabadult. Machnyik Andor (1888-1955) - szlovákiai magyar agrármérnök, gazdasági szakíró. 1921-1937- ben a komáromi, 1938-1944-ben a rimaszombati magyarföldműves szakiskolában tanított. 1945 után nyugdíjaztatásáig (1948) a pozsonyi Statisztikai Hivatal munkatársa volt. Masaryk, Tomáš Garrigue (1850-1937) - cseh filozófus, politikus. A dualizmus időszakában prágai egyetem filozófiaprofesszora, a cseh tartományi gyűlés, illetve a birodalmi gyűlés képviselője volt. 1914-ben Nyugatra emigrált, ahol politikai harcot indított a csehszlovák állam megteremtéséért. Az 1916-ban Párizsban létrehozott Csehszlovák Nemzeti Tanács elnöke volt. 1918-ban a frissen kikiáltott Csehszlovák Köztársaság elnökévé választották, s ezt a tisztséget 1935-ös lemondásáig töltötte be. Mičura, Martin (1883-1946) - szlovák jogász, politikus. Egyike volt a turócszentmártoni deklaráció aláíróinak. Az államfordulat után Bars és Nyitra megye ispánja, majd Szlovákia tejhatalmú minisztere volt. Alapítója és irányítója volt a Csehszlovák Néppárt szlovákiai tagozatának. 1939 és 1943 között a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztjét töltötte be. Pékár, Josef (1870-1937) - konzervatív cseh történész, a prágai egyetem tanára, harminc éven keresztül a Český časopis historický [Cseh Történelmi Folyóirat] szerkesztője. Nézetei állandó viták tárgyát képezték: a kortársaitól eltérően negatívan ítélte meg a huszitizmus szerepét a cseh történelemben, pozitívan vélekedett viszont a fehérhegyi csata utáni időszakról. Hosszú éveken át húzódó nyilvános vitát folytatott T. G. Masaryk köztársasági elnökkel a cseh történelem vezérelvéről, amelyet ő Masarykkal ellentétben nem a vallásban, hanem a nemzeti érzésekben vélt felfedezni. Peroutka, Ferdinand (1895-1978) - cseh publicista, történész. Az első köztársaság idején a Masaryk köré csoportosuló vezető értelmiségiek egyike volt. A második világháború idején a nácik koncentrációstáborba hurcolták. 1945-1946-ban az ideiglenes nemzetgyűlés tagja volt, aki a nyugati típusú demokrácia és a szovjet rendszer valamiféle szintézisét kívánta megteremteni. Az 1948-as kommunista fordulatot követően Nyugatra emigrált, s hosszú évekig vezette a Szabad Európa Rádió cseh nyelvű adását. Prášek, Karel (1868-1932) - cseh politikus. Az Agrárpárt képviselőjeként az első csehszlovák kormány földművelésügyi minisztere volt, 1920-1924 között pedig a Szenátus elnökének tisztjét töltötte be. Rašín, Alois (1895-1923) - cseh közgazdász, politikus. A világháború előtt az Ifjúcsehek Pártjában politizált, a világháború kitörését követően pedig a Maffia nevezetű cseh ellenállási szervezet tagja volt. Tevékenysége miatt halálra ítélték, de 1917-ben amnesztiában részesült. Egyike volt az 1918. október 28-i fordulat vezető személyiségeinek. Az
