Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Mellékletek
Mellékletek 249 Hodža, Milan (1878-1944) - szlovák politikus, újságíró. A szlovák agrármozgalom egyik megalapítója, 1905-től a budapesti Országgyűlés tagja volt. Az egyik aláírója volt a turócszentmártoni deklarációnak. Az első köztársaságban a legbefolyásosabb szlovák politikusnak számított. Az Agrárpárt tagjaként parlamenti képviselő, több ízben földművelésügyi, illetve oktatási miniszter. 1935-től 1938 őszéig Csehszlovákia első szlovák nemzetiségű miniszterelnöke volt. Nevéhez fűződik a szudétanémet kisebbség pacifikálását megcélzó nemzetiségi statútum előterjesztése. Az első köztársaság bukását követően emigrációba vonult, ahol Beneš csehszlovák nemzetállami terveivel szembefordulva kidolgozta a Duna menti államok konfederációjának tervét. Járass Andor (1896-1946) - szlovákiai magyar politikus. A húszas évek közepétől a Magyar Nemzeti Párt egyik vezető személysége, 1933-tól pedig a párt ügyvezető elnöke volt. Az 1936-os pártegyesítés követően az Egyesült Magyar Párt országos elnökévé választották. Az első bécsi döntést követően a felvidéki ügyek tárca nélküli minisztere (a tisztséget 1940 áprilisáig töltötte be). 1940-ben Imrédyvel együtt megalakította a szélsőjobboldali Magyar Megújulás Pártját. A Sztójay-kormány belügyminisztereként a zsidóüldözések egyik irányítója volt. 1944 decemberétől 1945 márciusáig a szélsőjobboldali képviselőket tömörítő Törvényhozók Nemzeti Szövetsége elnöki tisztjét töltötte be. 1946- ban a népbíróság háborús bűnösként halálra ítélte, és kivégezték. Jócsik Lajos (1910-1980) - szlovákiai magyar író, közgazdász. A harmincas években a Sarló mozgalom egyik vezéralakja és a prágai rádió szerkesztője volt, aki főleg a Korunk című folyóiratban publikálta tanulmányait. Egy nemzedék élete húsz éves kisebbségben (1939) című művét Babits Mihály Baumgarten-díjra javasolta. 1940-től 1942-ig a Kelet Népe szerkesztője, 1945-től 1948-ig pedig országgyűlési képviselő volt. Később a Nemzeti Parasztpárt budapesti titkára, 1946-1947-ben szövetkezetügyi államtitkár, 1947- 1948-ban a csehszlovákiai magyarok áttelepítésének kormánybiztosa volt. 1949 után vállalati igazgatóként, majd főmérnökként dolgozott. Juriga, Ferdinand (Ferdiš) (1874-1950) - szlovák politikus, publicista, római katolikus pap. A Szlovák Néppárt politikusaként 1905-től 1918-ig a magyar Országgyűlés képviselője volt. 1918-től a csehszlovák nemzetgyűlés képviselője volt. Miután a Tuka-affér miatt szembefordult Hlinka Szlovák Néppártjának vezetésével, kizárták a pártból, s ezzel ki is került a politika élvonalából. Kálal, Karel (1860-1930) - cseh tanár, író. A Csehszláv Egység nevű szervezet egyik vezető személyisége, a csehek és szlovákok kulturális és politikai együttműködésének egyik szószólója. Kramár, Karel (1860-1937) - cseh politikus. A Monarchia idején az Ifjúcsehek Pártjának képviselője, akit Ausztria-ellenes és oroszbarát nézetei miatt az első világháború elején hazaárulás vádjával halálra ítéltek, majd az ítéletet életfogytiglani fegyházra módosították. 1918 őszén őt választották a Csehszlovák Köztársaság első miniszterelnökévé. A húszas években a Nemzeti Demokrata Párt elnöke volt, aki nacionalista, jobboldali retorikát folytatva támadta Masaryk elnököt. A harmincas években Kramár fokozatosan a politikai élet perifériájára sodródott. Lelley Jenő (1870-1949) - szlovákiai magyar ügyvéd, politikus. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik alapítója, s 1920-tól 1925-ig első elnöke volt. Miután belső viták után eltávolították a párt éléről, Nyugatszlovenszkói Keresztényszocialista Párt néven új politikai pártot alapításával kísérletezett - sikertelenül. A húszas évek végétől az ellenzéki magatartást feladva aktivista politikát folytatott, de jelentősebb szerepet már nem
