Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Mellékletek
248 Mellékletek Beneš, Edvard (1884-1948) - cseh politikus, egyetemi tanár. Az első világháború idején T. G. Masarykkal együtt a Csehszlovák Nemzetei Tanács irányítója volt. Részt vett a versailles-i békekonferencián, s jelentős szerepe volt Csehszlovákia határainak kialakításában. Csehszlovákia megalakulásától 1935-ig folyamatosan ő töltötte be a külügyminiszteri tisztséget, közben egy rövid időre miniszterelnök is volt. Masaryk lemondását követően 1935-től Csehszlovákia köztársasági elnöki tisztét töltötte be, miközben továbbra is nagy befolyása volt a külpolitika alakítására. A müncheni egyezményt követően lemondott köztársasági elnöki tisztségéről, és londoni emigrációba vonult. A második világháború kitörése után megszervezte és elismertette a szövetséges hatalmakkal a londoni emigráns kormányt, magát pedig újból köztársasági elnöknek nyilvánította. Törvényhozó testület híján 1940 és 1946 között 141 törvényerejű elnöki dekrétumot adott ki. A háború befejezését követően 1948-ig Csehszlovákia köztársasági elnöke volt, miközben a Szovjetunió irányában mutatott engedékeny magatartásával jelentősen hozzájárult Csehszlovákia szovjetizálásához. Blaho, Pavel (1867-1927) - szlovák orvos, politikus, újságíró. A szlovák szövetkezeti mozgalom egyik elindítója, a Hlas című folyóirat köré csoportosuló értelmiség vezéralakja volt. 1906-tól 1918-ig képviselő volt a budapesti Országgyűlésben. Egyik aláírója volt a turócszentmártoni deklarációnak. 1920-tól haláláig az Agrárpárt képviselőjeként ült a csehszlovák nemzetgyűlésben. Csánki Aladár (?-?) - ügyvéd, politikus. Az őszirózsás forradalom után Bars megye főispánja volt. 1923-ban Hodža támogatásával Köztársasági Magyar Kisgazdák és Földmívesek Szövetsége néven aktivista pártalakulatot szervezett. A párt irányításából azonban rövidesen kiszorult. Az 1930-as évek közepén az Edvard Beneš és Václav Klofáč nevével fémjelzett Cehszlovák Nemzetiszocialista Párt magyar szekciójának megszervezésével próbálkozott, de sikertelenül. Daxner, Ivan (1860-1935) - szlovák politikus, publicista. Az első világháború előtt a turócszentmártoni Tátra Bank igazgatója volt. A háború idején az USA-ban élt, ahol az amerikai Szlovák Liga főtitkára, s mint ilyen a pittsburghi egyezmény egyik aláírója volt. Csehszlovákia megalakulása után a Szlovák Telepítési Szövetkezet elnökeként fontos szerepet játszott a Dél-Szlovákia kolonizációban. Dérer, Ivan (1884-1973) - szlovák politikus, jogász, újságíró. A turócszentmártoni deklaráció egyik aláírója, a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt vezető - csehszlovakista elveket valló - szlovák politikusa volt. Az első köztársaság teljes időszaka alatt nemzetgyűlési képviselő, több kormányban pedig miniszter (az oktatási és igazságügyi tárcák vezetője) volt. A második világháború idején Prágában élt, ahol bekapcsolódott az ellenállásba, amiért 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták. 1946-tól a kommunista hatalomátvételig a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. Az ötvenes évek elején letartóztatták. 1955-ös szabadulása után a politikától visszavonulva élt. Gessay, Ignác (1874-1928) - szlovák újságíró, politikus. 1898-ban az Egyesült Államokba vándorolt, ahol újságot szerkesztett, bekapcsolódott a Szlovák Liga munkájába, és egyik aláírója volt a pittsburghi egyezménynek. 1920-ban tért vissza Szlovákiába, ahol részt vett a szlovákiai Szlovák Liga megalapításában, s szervezte az amerikai szlovákok hazatérését. A húszas években több jelentős társadalmi tisztséget is betöltött. Hantos László (1910-1983) - szlovákiai magyar gazdasági szakember. Egy ideig a Hanza szövetkezeti újság szakírója, majd pedig tudományos kutató volt. A második világháború után Budapesten telepedett le.
