Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Mellékletek
240 Mellékletek va. A kolónián 1929-ben szlovák iskola létesült. Az 1930-as népszámlálás 201 személyt mutatott ki. 1938-ban Szőnyénmajor kolóniát egyesítették a közeli hajmáspusztai kolóniával. Tomóc (Tmovec nad Váhom) - a telep a Hunyadi László ürményi birtokán található majorságok kolonizálásával keletkezett 1927-ben. A Tornóc, Vágvecse és Szelőce kataszteréből kihasított kolónia összterülete 609,8 ha volt, ahova 46 kolonista (22 szlovák, a 3 cseh, 4 morva és 14 magyar) települt. A telepesek közül 19-en 3 ha alatti, 12-en 3-20 ha közötti, 15-en pedig 20 ha fölötti birtokhoz jutottak. A 3 ha alatti juttatásban részesülő magyarok és szlovákok a volt nagybirtok alkalmazottai közül kerültek ki. 1930-ban 122 személy élt a kolónián, akik közül 118 csehszlováknak és 4 magyarnak vallotta magát. Tőnyepuszta (Tőnye) - a Pálffy Blanka somorjai birtokán Alistál község kataszterében létrehozott kolónia megalapítására 1925-ben került sor. A 272,4 hektár összterületű kolóniára 9 romániai szlovák reemigráns telepes érkezett. 1926-ban a telepen helyi szervezete alakult a Szlovák Ligának. A kolónián 1930-ban 51 személy élt. Tőrincs (Trenőov) - a Forgách család vilkei birtokán 1925-ben hozták létre a kolóniát. A Tőrincs község kataszterébe tartozó Sáripusztán 4 szlovák család összesen 212,1 ha nagyságú területhez jutott, amelyből 125 ha közös birtok volt. A kolónián 1930-ban 35 személy élt. Újdögösmajor (Degeš) - az 1928-ban alapított kolónia Nemes János komjáti birtokán jött létre, a Komjáti községhez tartozó Újdögösmajor helyén. A dögösi kolónia a legnagyobb volt az összes közül, területe 1243,6 ha volt, s 166 család kapott rajta birtokot, akiknek kétharmada a volt nagybirtok alkalmazottai közül került ki. Rajtuk kívül 12 légionárius és néhány Jugoszláviából érkezett reemigráns is letelepedett a kolónián. A kolonisták közül 152 volt szlovák, 3 cseh, 11 pedig magyar. A kolónián, amely a harmincas évek második felében önálló község rangjára emelkedett, 1927-ben háromosztályos iskola kezdte meg működését, amely 1929-ben a jubileumi iskolaakció keretében új épületet kapott. A kolónián az 1930-as népszámlálás idején 1109 személy élt. A telep 1936-ban önálló községgé vált, 1948-tól pedig Rastislavice a hivatalos neve. Újgyalla (Ďala Nová) - Bacher Emil ógyallai birtokára 1922-ben telepedtek le az első kolonisták. Az Újgyalla község kataszterébe tartozó Rókalyukmajor és Kővágómajor köré kiépült kolónia összterülete 114,5 ha volt. A kolónián 8 szlovák telepes család kapott 3-20 ha közötti birtokot. A telepen 1930-ban 37 személy élt. Újpuszta (Mudroňovo) - a Baranyai Lajos, Baranyai Géza, Pálffy Miklós és Kisdy-Vásárhelyi Árpád birtokain létrehozott kolóniát Madar, Kurtakeszi és Szentpéter határából hasították ki 1921-ben. Az Ógyallai járásban fekvő kolónia 1926-ban Mudroňovo néven vált önálló községgé. A kolónia összterülete 497,8 ha volt. A 41 telepesből 40 szlovák, 1 pedig magyar volt. A nagybirtok volt alkalmazottai közül 2 személy kapott telepes birtokot. A kolónián 1923-ban szlovák iskolát alapítottak. Az 1930-as népszámlálás 229 személyt talált a községben. Újvilágmajor (Svet Nový) - a Müller Adóid birtokán Szene kataszterében 1927-ben létrehozott kolónia összterülete 141,3 ha volt. A 9 ide telepített kolonista közül 7 szlovák, 2 pedig cseh anyanyelvű volt. A kolonisták közül nyolcán 3-20 ha közötti, egy telepes pedig 20 ha fölötti birtokot kapott. A második világháború után Rété község kataszterébe átsorolt kolónián 1930-ban 149 személy élt. Viténypuszta (Bellova Ves) - a kolóniát 1923-ban alapították, amikor a Somorjai járásba tartozó Tonkháza kataszterébe tartozó Viténypusztára az első telepesek megérkeztek. A kolóniát 1925- ben a Csenke községhez tartozó Csörgepuszta és a Bélvatához tartozó Rónyaipusztával bővítették. A nyolc csallóközi község (Tonkháza, Csenke, Bélvata, Vajasvata, Nagylég, Előpatony, Ben-
