Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
216 Telepesek a történelem viharában északra található Vicsápapáti mellé evakuált csatai kolonisták.563 Ezeket a telepeseket azonban nem csupán az áttelelésre alkalmatlan szükségszállások zavarták, hanem a helyi lakosság hozzájuk fűződő viszonya is. A bottovói telepesek levele szerint „Gyetva vidékén, ahol a szállásunk van, nem szívesen látják a cseheket, és állandó a Ki a csehekkel! jelszó is". Az evakuált csataiak vezetője szerint pedig nemcsak az a baj, hogy a kijelölt kényszerlakhely alkalmatlan, hanem az is, hogy a szlovák lakosság szét akarja rabolni a cseh és morva menekültek vagyonát.564 A menekülő cseh és morva telepesek helyzetével az autonóm szlovák kormánynak is foglalkoznia kellett, amely november 12-i ülésén az erősödő szlovák nacionalizmus jegyében úgy döntött, hogy a szlovák telepeseket ideiglenesen a Szlovákország565 határszélén található állami és magángazdaságokban helyezik el, a cseh telepeseknek viszont eredeti lakóhelyükre (vagyis Cseh- és Morvaországba) kell költözniük. A kormány döntését egy néhány nappal később kiadott kormányrendelet pontosította, amely szerint a cseh és morva telepesek csehországi elhelyezését a prágai központi kormánynak kell biztosítania.566A cseh-morva és a szlovák telepesek sorsa ettől kezdve szétvált egymástól, hiszen az előbbiek, amint utazásukat meg tudták oldani, elhagyták Szlovákia területét. A menekült telepesekkel szembeni türelmetlenségnek azonban nem csupán etnikai, hanem gazdasági és más okai is lehettek, hiszen mint azt a Nyitrai járás példája mutatja, számos helyen a menekült szlovák kolonisták is a helyiek ellenszenvével találták szembe magukat. Degeš községben mintegy 150 főnyi helyi lakos támadt rá a menekült telepesek elhelyezését szervező hivatalnokra, Assakürt községben pedig a kolonisták az ideiglenes elhelyezésük ellen tiltakozó helyiek között robbant ki összetűzés.567 Abban tehát, hogy a visszacsatolt területeket egyre nagyobb számban elhagyó szlovák családok elhelyezése komoly nehézségekbe ütközött, a helyhiányon kívül olykor a helyi lakosság magatartása is belejátszott. Ez a gond különösen akkor vált akuttá, amikor valószínűvé vált, hogy a magyar kormányzat az összes telepes távozásához ragaszkodni fog. Ekkor már a szlovák kormányszervek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az októberben elkészült evakuálási tervben megjelölt helyszíneken az összes telepest nem fogják tudni elhelyezni. Ezért a Tartományi Hivatal már 1938. december 21-én kiadott körlevelében arra szólította fel a Járási Hivatalokat, hogy állapítsák meg, járásukban hány telepes családot lehetne elhelyezni.568 A Járási Hivataloknak december 31-ig kellettjegyzéket készíteniük erről, feltüntetve a szóba jöhető kényszerlakhely helyszínét és tulajdonosát, a kirakodó állomás nevét, valamint azt, hogy hány család és hány háziállat helyezhető el a jelzett birtokon. 563 SNA, f. MH, k. 950,č.44997-Kleg. 1938., Evakuace kolonistov zo Slovenska. 564 Uo. 565 Az autonómia idején Szlovákia általánosan használt megnevezése Slovenská krajina (Szlovákország) volt. 566 Deák: i. m. III., 20. sz. dokumentum, 54. p. 567 Vö. Hetényi, Martin: Náčrt problematiky utečencov z Maďarska v okrese Nitra 1938-1945. In Slovenská republika 1939-1945 očami mladých historikov IV. Red. Šmigel, M.-Mičko, P. Banská Bystrica, 2005, 438-439. p. 568 SNA, f. MH, k. 32, č. 1910/prez. 1938. Evakuácia územia odstúpeného Maďarsku. Premiestnenie kolonistov.
