Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
208 Telepesek a történelem viharában néhány napon belül mintegy 700-800 magyar és ruszin nemzetiségű polgárt utasítottak ki Cseh-Szlovákiából, akiket minden ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztottak. A cseh-szlovák fél ugyan a kiutasítások tényét nem tagadta, a kiutasítottak számát és a kiutasítás módszereit illetően azonban ellenvéleményt fogalmazott meg. Ezzel párhuzamosan természetesen új erőre kapott a telepesek kiutasítása is. A Galánta környéki telepeket illetően a csendőrség már 21-én a telepek elhagyására felszólító parancsot adott ki a kolonistáknak. A szőgyénmajori és nemeskosúti kolóniáról még aznap mintegy 60 személynek kellett csupán kézicsomaggal távoznia. Szintén 21-én kaptak parancsot a távozásra a galántai telepesek is, másnap pedig a tornóci kolonisták.530 Valójában azonban egyik országnak sem volt érdeke az ellentétek vég nélküli kiélezése. S mivel különböző okokból ugyan, de mind a magyar, mind a szlovák fél a vitás kérdések gyors lezárást akarta, így néhány nap után a kiutasítások helyett ismét a tárgyalásoké lett a főszerep. Ehhez az első lépést a reciprocitás elvének alkalmazásával és a szlovákiai magyarok elleni intézkedések kilátásba helyezésével sarokba szorított magyar fél tette meg, amely a panaszalbizottság december 1-jei ülésén a telepesek kérdésének új alapokon való megoldását javasolta. A magyar javaslat leszögezte ugyan, hogy az önszántukból vagy kényszer hatására eltávozott telepesek tartós visszatérésére már nincs lehetőség, ám megengedte, hogy a telepesek visszatérhessenek hátrahagyott vagyontárgyaikért, és azt magukkal vihessék. Azokat a telepeseket illetően, akik még mindig a helyükön voltak, a magyar kormányzat fenntartotta a kiutasítás lehetőségét, ám azzal, hogy ezek a telepesek már eleve magukkal vihetik minden ingóságukat. A magyar javaslatban az új elemet leginkább az jelentette, hogy Budapest hajlandónak mutatkozott a telepes birtokok kisajátításának jogi következményeiről tárgyalni, sőt kilátásba helyezte a telepesek részbeni kárpótlását is.531 Ez a javaslat pozitív fordulatot váltott ki a kétoldalú kapcsolatokban, s még ugyanezen a napon mindkét fél bejelentette, hogy leállítja a kiutasításokat. A szlovák küldöttség pedig már másnap átadta a magyar félnek Tiso miniszterelnök meghívását, aki december 5-re Pozsonyba javasolt a telepesek kérdéséről kétoldalú tárgyalásokat. A meghívást a magyar fél elfogadta. A kiutasítások kölcsönös leállítását és a tárgyalásos megoldás előtérbe kerülését az addig merev magyar és szlovák álláspontok elmozdulása tette lehetővé. A telepesekkel szembeni intranzigens magyar fellépés hatására a szlovákok kénytelenek voltak elfogadni, hogy a telepesek magyarországi maradásának nincs realitása, s maguknak a kolonistáknak az érdeke is azt kívánja meg, hogy kiutasításuk ne önkényesen, hanem jogi és gazdasági szempontból tiszta viszonyok között történjen.532 Ehhez pedig meg kell 530 Vő. Deák: i. m. II., 70. sz. dokumentum, 96-97. p.; 146. sz. dokumentum, 178-179. p. 531 AMZV ČR, PrS, k. 65, fasc. 12, č. 171412/VI-4/38; Vö. Deák: i. m. III., 59. sz. dokumentum, 129-131. p. 532 A szlovák álláspontban való változást jól mutatja az albizottságok szlovák elnökeinek a szlovák kormányfővel és az igazságügyi miniszterrel december 3-án folytatott megbeszélésén készült jegyzőkönyv. A megbeszélésen Martin Mióura beszámolt a telepeskérdés addigi alakulásáról, majd azt a véleményt fejtette ki, hogy Szlovákiának az összes telepest át kell vennie, hiszen elegendő föld áll a rendelkezésre azok hazai letelepítéséhez. Ragaszkodni kell viszont ahhoz, hogy Magyarország kárpótlást fizessen a telepesek otthagyott vagyonáért. A jegyzőkönyv szerint ezzel az állásponttal valamennyi résztvevő egyetértett. Vö. Deák: i. m. II., 103. sz. dokumentum, 129-130. p.
