Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
A telepesek elűzése a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt területekről 209 állapodniuk a magyar féllel. A magyar fél pedig abba volt kénytelen belenyugodni, hogy a kiutasított telepeseket nem foszthatja meg teljesen a vagyonuktól. Ez volt az ára annak, hogy a szlovákok ne foganatosítsanak ellenintézkedéseket a szlovákiai magyar birtokosokkal szemben, illetve hogy a telepesek kiűzése ne rontsa tovább a két ország amúgy sem megnyugtató viszonyát.533 Ettől kezdve a telepesekről folyó kétoldalú tárgyalások tétje és témája tehát már nem a telepesek maradása vagy kiutasítása volt, hanem annak megszervezése, hogyan térhetnek vissza maradék vagyonukért, illetve milyen formában kaphatnak kárpótlást. Ezek a témák jelentették a gerincét az 1938. december 5-7-e közötti pozsonyi tárgyalásoknak, amelyen új elemként jelent meg a szlovák félnek az a javaslata, amely szerint annak fejében, hogy Cseh-Szlovákia az összes telepes átvételére hajlandó, a magyar fél is vegyen át meghatározott számú szlovákiai magyart.534 A lakosságcsere ötletét a cseh-szlovák fél a panaszalbizottság december 14-15-i ülésén pontosította, ahol a szlovák fél által feltételezett 2007 Magyarországra került telepes család ellenében összesen 8 ezer szlovákiai magyar átvételét kérte a magyar féltől.535 Az némileg meglepve reagált a javaslatra, hiszen ilyen magas számra nem számított. Budapest ugyanis, noha bizonyos számú Szlovákiában élő magyar átvételét nem utasította el, attól mereven elzárkózott, hogy a szlovákiai magyarok átvételét összekössék a telepeskérdéssel, illetve hogy olyan szlovákiai magyarokat is átvegyen, akik Szlovákia területén őslakosnak számítottak (1918. október 28-a előtt is ott laktak). Azt azonban, hogy december közepén ismét megszakadtak a reményteli tárgyalások, mégsem a „lakosságcsere" ötletének az egyoldalú felvetése okozta, hanem sokkal inkább a magyarországi nemzetiségi politika szlovákok elleni túlkapásai, a cseh-szlovák területen fekvő Nagyszalánc község elleni magyar támadás, illetve a nagysurányi szlovákok elleni brutális rendőri fellépés.536 így - ha nem is a korábbi méretekben, de - folytatódtak a kölcsönös kiutasítások is. A somorjai főszolgabíró jelentése szerint december 20-a és január 11-e között csak Pozsonyból 300 magyart utasítottak ki a szlovák hatóságok.537 A telepesek magyar hatóságok általi direkt kiutasítása is tovább folytatódott ugyan,538 ám ekkor már inkább a kolonisták „önkéntes távozása” volt napirenden. Az önkéntes jelzőt azonban fentartásokkal kell kezelnünk, hiszen a telepesek elköltözése mögött legtöbb esetben az a lég533 Az 1939. február 10-i budapesti minisztertanácson a telepesek ügyében kezdett tárgyalásokat az alábbiakkal indokolják: „...az a megfontolás, hogy a telepesek ügyében tanúsított esetleges merev magatartásunk a cseh-szlováklal tekintélyes magyar ingatlan és ingó vagyon sorsát komolyan veszélyeztetheti, arra indította a magyar királyi kormányt, hogy a kérdés rendezését barátságos tárgyalások útján, a bécsi döntőbírói határozat végrehajtását hivatott bizottságokban kísérelje meg." MOL, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1939. február 10. 534 Vö. Deák: i. m. III., 65. sz. dokumentum, 147. p. 535 Vö. Deák: i. m. III., 74. sz. dokumentum, 173. p. 536 December 25-én a magyar csendőrök a város Magyarországhoz való csatolása ellen tüntető szlovákok közé lőttek, amely során egy fiatal lány meghalt, többen pedig megsebesültek. 537 ŠOA Šaľa, f. Hlavnoslúžňovský úrad v Šamoríne (1938-1945), k. 14, 281/1939. 538 A hatóságok felszólítására hagyták el december 12-én Magyarország területét a Zselízhez közeli Ágotapuszta telepesei.
