Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
A telepesek elűzése a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt területekről 203 már egy-két nappal a Csallóköz visszacsatolása után megkezdődött. A macházi telepeseket november 7-én, a légieket november 10-én űzték el. A fennmaradt forrásokból viszonylag jól követhető a két szomszédos felső-csallóközi telep, Bellova Ves és Blahova Dedina telepeseivel való bánásmód. A bevonuló honvédeket 8-án még díszkapuval és táncmulatsággal fogadó viténypusztai (Bellova Ves) telepre két nappal később három egyenruhás személy érkezett, akik arra szólították fel a kolonistákat, hogy adjanak el mindent, mert másnap ki lesznek üldözve. A következő nap délelőtt újból katonák érkeztek, akik kidoboltatták, hogy a telepeseknek (beleértve a szlovákokat is) három órájuk van arra, hogy összecsomagoljanak, és elhagyják a kolóniát. Magukkal csupán anynyit vihetnek, amit a kezükben el tudnak vinni. Közben reggeltől már a környék lakossága is a telepen gyülekezett, akik rendkívül olcsón tudták megvásárolni a telepesek ingóságait. Ezt követően a délutáni órákban a telepesek csoportjai elhagyták a kolóniát, miközben a kiürítést irányító tisztek külön engedélyével az államhatárig szekereken vihették magukkal holmijukat. Onnan azonban a szállítóeszközöket visszafordították, így a határon már gyalogszerrel kellett átmenniük: „1938. november 11-én úgy 9.00 óra tájban a községi szolga, Pap Dezider kidobolta, hogy az összes telepes - szlovák, cseh vagy morva - köteles egy óráig, vagyis 13.OO-ig elköltözni a telepről. Összecsomagoltam az ágyneműt és valamennyi ruhát, mivel az volt mondva, hogy mindenki annyit vihet magával, amit el tud vinni. Mindezt és a családomat szekérre raktam. Egy magyart hívtam magammal, hogy jöjjön velünk, és majd hozza vissza a kocsit a lovakkal. Aztán mindannyian elmentünk Csütörtök irányába. A kolóniáról azért költöztem el, mert féltem, mivel a községi szolga azt is kidobolta, hogy aki nem hagyja el a kolóniát, annak nem garantálják a biztonságát. A házban mintegy 6000 Kč értékben hagytam élő és holt ingóságokat, amelyeket nem vihettem magammal. Erőszakot nem követtek el rajtam, s az életem sem volt veszélyben. ”512 Másnap ugyanezzel a módszerrel távolították el a sárrétpusztai (Blahová dedina) telepeseket is. A szervezett akcióknak köszönhetően a felső-csallóközi telepek november közepére jórészt kiürültek. A már jelzett központi parancsokkal ellentétben (bár korántsem helyi kezdeményezésre) azonban nem csupán a cseh és morva telepeseket űzték el, hanem a szlovákok egy részét is. A somorjai járási katonai parancsnokság november 19-én kelt jelentése szerint a járás területén található kolóniák közül a jelzett időpontig a vörösmajori, a fakói, a németsóki és a macházi telepek teljesen elnéptelenedett (noha azok mind vegyes cseh-szlovák lakosságúak voltak), a tamásházi, a szigetmajori, az újvásárpusztai, rónyaipusztai, viténypusztai és a sárréti telepek szlovák kolonistái azonban teljesen vagy részben a helyükön maradtak.513 Egy három nappal később keltezett levélben a somorjai járási katonai parancsnok arról számol be, hogy a járás területéről az összes cseh és morva telepes (szám szerint 214 család) elköltözött, a szlovákok közül azonban még maradt mintegy 100 család.514 Mivel a somorjai járás Magyarországhoz került telepeseinek száma mintegy 340 lehetett, jogosan feltételezzük, hogy az itteni telepeket november közepéig a csehek mellett mintegy 20-30 szlovák család is kénytelen volt elhagyni. 512 Jozef K. Bellova Ves-i telepes vallomása. Deák: i. m. II., 15. sz. dokumentum, 49-50. p. Lásd még a 78. sz. dokumentum, 103-104. p.; 123. sz. dokumentum, 153-154. p.; Š0A Šaľa, f. Hlavnoslúžňovský úrad v Šamoríne (1938-1945), k. 10, 162/1938. 513 ŠOA Šaľa, f. Hlavnoslúžňovský úrad v Šamoríne (1938-1945), k. 10, 118/1938. 514 ŠOA Šaľa, f. Hlavnoslúžňovský úrad v Šamoríne (1938-1945), k. 10, 856/1938.
