Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
204 Telepesek a történelem viharában 29. kép. Menekülő csallóközi telepesek A csallóközi telepesek elvándorlása azonban ezzel még nem fejeződött be. A helyükön maradt szlovák kolonistákat a hatóságok és a környezetük részéről a továbbiakban is számos sérelem érte. Az egyik etrekarcsai telepesnél - annak vallomása szerint - például november végéig összesen nyolc alkalommal végeztek házkutatást a csendőrök, miközben ő maga és családja is folyamatos szóbeli inzultálásnak volt kitéve.515 A szlovák telepesek egy része a velük szemben tanúsított sértő magatartás miatt végül a távozás mellett döntött, s november utolsó napjaiban és december elején elhagyta Magyarország területét. Azt, hogy a cseh és morva telepesektől eltérően a szlovák kolonisták elűzése általában nem direkt módon, hanem közvetettebb eszközök segítségével történt, a Komárom környéki kolóniák sorsa példázza. Felső-csallóközi sorstársaiktól eltérően az itteni telepesek 1938 végéig a helyükön maradtak.516 A hatóságok magatartása (amely itt a Somorja környéki telepekhez képest a telepesek nemzetisége miatt visszafogottabb volt) azonban fokozatosan őket is arra az elhatározásra bírta, hogy el kell hagyniuk Magyarország területét. Erről tanúskodnak azok a nyilatkozatok és kérelmek, amelyeket november második és december első felében tömegesen adtak be a járási katonai parancsnokságra, s amelyekben azt kérik a hatóságoktól, hogy azok engedélyezzék 515 Vö. Deák: i. m. II., 166. sz. dokumentum, 203-204. p. 516 Ezt a levéltári források mellett a visszacsatolt területeken december folyamán végrehajtott népöszeírás eredményei is alátámasztják.
