Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)

9. Telepesek a történelem viharában

194 Telepesek a történelem viharában Noha az evakuálási terv szélsőséges esetben az összes kolonista elköltözését is le­hetővé tette volna, a hatóságok csupán az állami telepesek egy részének - a határvé­delemben és nemzetvédő szervezetekben magukat exponált kolonistáknak - az elköltö­zésével számoltak. A többieket, különösen a magánkolonistákat, maradásra szerették volna bírni.484 Ezt a szándékot tükrözi a Tartományi Hivatal elnöke által a dél-szlovákiai járási hivatalokba küldött körlevél is, amelyben arra kéri azokat, hogy hassanak oda, hogy a telepesek a helyükön maradjanak. A körlevél arra is felszólítja a járási hivatalo­kat, hogy végezzenek felmérést, hány telepes elköltözésével lehet számolni, s hány vas­úti kocsit igényelnek ehhez.485 Mindezek szellemében a következő napokban, majd pe­dig a bécsi döntés kihirdetését követően mind Pozsony, mind a helyi szervek több ízben is maradásra szólították fel a telepeseket, ami mögött részben az a szándék is meghú­zódott, hogy a magyar féllel majdan a telepesekkel kapcsolatban folytatódó tárgyaláso­kon minél jobb pozíciói legyenek Szlovákiának. Ezért a telepesek figyelmét felhívták ar­ra, hogy optálásra a visszacsatolás után is lesz lehetőség, s ez lehetővé tenné, hogy a telepesek kártérítést kapjanak ingóságaikért. Ha azonban önként és még a magyar csa­patok bevonulása előtt távoznak, elhagyott vagyonukért nem kapnak kárpótlást. Mivel a volt légionáriusok határvédő szerepe mindenki számára nyilvánvaló volt, az ő evakuálásuk különösképp sürgetőnek tűnt. Ennek megszervezését a Nemzetvédelmi Minisztérium mellett működő Csehszlovák Légionáriusok Irodája vállalta fel, amely már október 14-én a vezérkar segítségét kérte: el szerette volna érni, hogy az Államvédelmi Őrség kötelékeiben határőrszolgálatot teljesítő légionárius telepesek családjuk elköltöz­­tetése idejére felmentést kapjanak a szolgálat alól, valamint azt, hogy a szállításhoz szükséges járműveket a területileg illetékes katonai parancsnokságok bocsássák a te­lepesek rendelkezésére.486 A feszült kül- és belpolitikai helyzetben azonban a hadsereg vezetői nem akartak olyan lépéseket tenni, amely bármilyen szempontból is gyengítet­te volna a határvédelmet, így a CSLI kéréseinek nem tudtak eleget tenni, szükséges szállítóeszközöket pedig a Belügyminisztériumtól kívántak szerezni. Az események azonban ekkor már kezdtek kicsúszni Pozsony, illetve Prága ellenőr­zése alól, s ebben a prágai központi kormányzat és a pozsonyi autonóm kormány közöt­ti tisztázatlan kompetenciák és a közöttük lévő ellentétek is szerepet játszottak. Miután a telepesek is észlelték, hogy - noha a határokról még nem született döntés - megkez­dődött a magyarok által lakott területeken lévő hivatalok, hivatali személyzet és a stra­tégiai fontosságú üzemek evakuálása, ők is csomagolni kezdtek. Ehhez azonban a ha­tóságoktól - akik maradásra akarták őket bírni - csak minimális segítséget kaptak. Ta­nácstalanságukat és kiszolgáltatottságukat pedig növelte, hogy szorult helyzetükkel ügyeskedők próbálták visszaélni. Sárrétpusztán például már október 21-én megjelent egy idegen, aki arra biztatta a telepeseket, hogy minél előbb adják el ingatlanjaikat és ingóságaikat is. Másnap pedig egy teherautó érkezett a községbe, amely vágóállatokat vásárolt fel a telepesektől - feltehetően a szokásos árnál jóval olcsóbban.487 484 SNA,f. MH, k. 950. č. 14/38 taj. Evakuácia kolonistov z územia, ktoré bude prípadne odstú­pené Maďarsku. 485 ŠOA Rožňava, f. OÚ Rožňava, k. 48, č. 2994/1938 prez.; SNA, f. MH, k. 3, č. 122/1938. Evakuácia územia s obyvatelstvom maďarskej národnosti. Umiestnenie kolonistov. 486 VHA Praha, f. Hlavný štáb, k. 283, č. 193, Evakuace movitého majetku Ieg. kolonii na Slovensku. 487 SNA, f. PR Bratislava, k. 596, č. 20802/1938 prez. Kolonisti - odpredaj majetku.

Next

/
Oldalképek
Tartalom