Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
A telepesek elűzése a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt területekről 195 A telepesekre nézve az egyik legnagyobb gondot a telepes birtokok telekkönyvezetlénsége jelentette. Az autonóm Szlovákia Gazdasági Minisztériumában készült kimutatás szerint az első bécsi döntésig csak a telepes birtokok 27%-a került telekkönyvezésre.488 A listán szereplő 50 kolónia közül csupán 9, elsősorban kisebb és közepes nagyságú kolónia akadt, amelyen minden telepes birtok telekkönyvezve volt, és 10 olyan kolónia, ahol a telepes birtokok több mint 50%-a telekkönyvezve lett. 23 volt viszont azon kolóniák száma, amelyeken 50% alatt volt a telekkönyvezés mértéke, és 8 azoknak a kolóniáknak a száma, ahol a telekkönyvezés még el sem kezdődött.489 A Telepítési Hivatal azonban csupán a visszacsatolás előtti hetekben tudatosította, hogy a telepes birtokok jogi helyzete rendezetlen. Erre Pavol Fábry pozsonyi ügyvéd is felhívta az illetékesek figyelmét, aki a bécsi döntés előtt kidolgozott szakvéleményében jelezte, hogy mivel a telepes birtokok jelentős része nincs a telekkönyvben az új tulajdonosok nevére átírva, így azok jogilag az állam tulajdonaként jelennek meg. Ez pedig azt jelenti, hogy egy esetleges határmódosítást követően a magyar állam tulajdonába szállnak majd át.490 Ez pedig Fábry szerint már a „katonai megszállás" első napjaiban tragikus következménnyel járhat a telepesekre nézve. Ezt is figyelembe véve a Mezőgazdasági Minisztérium október folyamán ugyan rendeletet adott ki a telepes birtokok gyorsított eljárásban való telekkönyvezéséről, ám az idő rövidsége miatt ennek már kevés eredménye volt. Ugyancsak problémát jelentett, hogy az oszthatatlan parasztbirtokokként kiutalt telepes gazdaságokat nem lehetett eladni. A határváltozástól félő telepesek közül azonban sokan mégis szabadulni akartak volna birtokuktól. Ezt észlelve a Mezőgazdasági Minisztérium olyan szellemű körlevelet küldött a járási hivatalokhoz, amely szerint a telepesek esetében az oszthatatlan parasztbirtokokra vonatkozó összes megkötés feloldható,491 s ez lehetővé tette volna a telepes birtokok eladását. Ez a későn jött intézkedés azonban a gyakorlatban már semmiféle következménnyel nem járt. 9.2. A TELEPESEK ELŰZÉSE A BÉCSI DÖNTÉSSEL MAGYARORSZÁGHOZ CSATOLT TERÜLETEKRŐL Miután a Csehszlovákia és Magyarország között az új államhatárról diplomáciai jegyzékváltások útján folyó tárgyalások sem vezettek eredményre, a tárgyaló felek nemzetközi döntőbíráskodást kértek, s egyben nyilatkozatban garantálták, hogy az arbiterek döntését magukra nézve kötelezőnek fogják tartani. A döntőbíráskodásra 1938. november 2-án került sor a bécsi Belvedere-ben. A Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter által megállapított határok jórészt a magyar-szlovák etnikai határvonalat követték. A döntés következtében Magyarország 11 927 km. nagyságú területet kapott vissza Csehszlovákiától, 488 SNA, f. MH, k. 1, 544/1938 prez. 489 Meg sem kezdődött a telekkönyvezés például olyan nagyobb telepeken, mint a kisfajkürti, viténypusztai, a szilospusztai és mezőkeszi. 490 AMZV ČR, f. PrS, k. 65, fasc. 4, č. 158891/VI/4/1938; Vö. Deák, Ladislav: Viedenská arbitráž. 2. november 1938. Dokumenty III. (3. november-4. apríl 1939). Martin, Matica slovenská, 2005, 19. sz. dokumentum, 51-52. p. 491 SNA, f. KR, k. 41, č. 8171/38.
