Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
A telepesek ügye az 1938-as csehszlovák válság idején 189 bolikus jeleként két-három város azonnali visszaadását követelte. Miután München miatt Csehszlovákiában belpolitikai válság alakult ki, amelyet Beneš elnök lemondása, majd a szlovák autonómia kihirdetése tovább mélyített, a határátadásról szóló tárgyalások végül csupán október 9-én kezdődhettek meg Komáromban. A müncheni döntés és következményei nem csak a diplomáciát hozták mozgásba. A versailles-i határok összeomlása, valamint a csehszlovák kormányzat bejelentése, miszerint nem akadályozza az ország területén élő nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogának érvényesülését, az egyik pillanatról a másikra heves érzelmeket váltott ki Dél-Szlovákia lakosságából. Az itt élő magyarok és szlovákok ekkor tudatosították, hogy a trianoni határok revíziója bármelyik nap megtörténhet, s e felismerés hatására az addig nyugodt régió szinte egy emberként mozdult meg. Október 3-tól Dél-Szlovákia szinte valamennyi régiójában az önrendelkezési jogot, és a közelgő visszacsatolást éltető demonstrációkra került sor, amelyek során a lakosság húsz év óta először szabadon használhatta a magyar nemzeti szimbólumokat: énekelte a nemzeti himnuszt, viselte a kokárdát, nemzetiszínű zászlóval lobogózta fel a magyar többségű városokat és falvakat.471 A magyar-szlovák államhatár megváltoztatásáról október 9-13-a között Komáromban zajló tárgyalásokat az egész szlovákiai közvélemény élénk figyelemmel kísérte, Ipolyság és Sátoraljaújhely Magyarországnak való átadását pedig mindenki annak a jeleként értelmezte, hogy a trianoni határok napjai meg vannak számlálva. Ezen a hangulaton a tárgyalások megszakadása és a Dél-Szlovákiában október 14-én kihirdetett szükségállapot ténye sem változtatott, így a kérdés október második felében már nem úgy fogalmazódott meg, vajon lesz-e, hanem úgy, milyen mértékű lesz a határkorrekció. Az egyre inkább realitássá váló határváltozás a telepítésekkel kapcsolatban is azonnali lépésekre késztette mind a magyar, mind pedig a csehszlovák kormányzatot. Magyar oldalon a csehszlovák földreform revíziójának jogi előkészítése kezdődött meg, csehszlovák részről pedig megkezdték a telepesek evakuálásának a tervezését és a várható károk minimalizálásának a biztosítását. Mivel a magyar kormányzat célja az volt, hogy rövid úton megszabaduljon minden olyan személytől, aki Trianon után költözött a visszacsatolandó területekre, nem keltett meglepetést, hogy a budapesti Földművelésügyi Minisztérium által a csehszlovák földreform felülvizsgálata tárgyában 1938 októberének első napjaiban elfogadott Földbirtokpolitikai teendők a felszabaduló Felvidéken című tervezet is ezt helyezte kilátásba.472 473 A dokumentum a „magyar birtokos középosztály tönkretételét” szolgáló csehszlovák földreform orvoslását több szakaszban képzelte el, miközben az első és legfontosabb lépést a „magyar lakosság közé 1918. október 31- ike után betelepített idegen telepesek mező (erdő) gazdasági ingatlanainak és házas belsőségeinek a megszerzése és ezeknek az ingatlanoknak a magyar földbirtokreformot szabályozó törvényes rendelkezések szerint megbízható magyar birtokos kezébe való juttatása""3 jelentette. A tervezet szólt a jelzett cél elérésének mikéntjéről is. Az első lépésnek az 1938. október 31-e utáni birtokszerzések felmérését nevezte meg. Ezt egy olyan jogszabály elfogadása követné, amely lehetőséget teremtene arra, hogy az őslakos juttatottak megtarthassák a földreform során kapott földjeiket, míg a betelepítettek-471 A dél-szlovákiai eseményekről lásd bővebben Simon Attila: A várakozás hetei. A szlovákiai magyarok az első bécsi döntés előtt. Limes, 20, 2007. 2. sz. 5-20. p. 472 MOL, FM, K 184, 1939-35-22303 473 Uo.
