Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
A kolonizáció területi megoszlása... 185 népségeket támogatni, amelyeket ezen a magyar vidéken a nemzeti ébresztés céljával rendeznek, ők ezt nem teszik,"458 Bár több mint háromezer telepes családról beszélünk, a magyarok által homogénen lakott dél-szlovákiai területek nagyságát és népességét figyelembe véve ez a mennyiség nem tudott asszimilációs erőként működni. Ehhez sem a csehszlovák állam nemzetiségekkel szembeni toleráns magatartása, sem a korabeli magyar lakosság mentalitása és erősen magyar identitása nem teremtett megfelelő táptalajt. Sőt Daxnerék vízióival ellentétben a többség (a helyi magyarság) kezdte asszimilálni a kisebbséget (a telepeseket). Nem a helyi magyarok voltak ugyanis rákényszerülve, hogy szlovákul tanuljanak, hanem a telepeseknek volt szükségük a magyar nyelvre, ha a „magyar tenger" közepette gazdálkodni, kereskedni, élni akartak. Ez ellen ideig-óráig egyfajta elszigetelődéssel lehetett védekezni, ám hosszú távon nem. A telepesek elszigeteltségének egyik forrását házassági szokásaik jelentették. Mint azt a telepek elzártságával foglalkozó 1938-as jelentés is megállapította, a telepesek házasodási szokásai belterjesek: a környező kolóniákról is ritkán választanak maguknak házastársat, a magyar falvakból pedig még ritkábban. A jelentés idéz egy szólást is, mely szerint az a mondás, hogy a zene és a szerelem nemzetközi, a telepesek esetében a szerelemre nem érvényes.459 460 A harmincas években azonban egy-egy vegyes házasság már kezdte megbontani ezt az elszigeteltséget, bár - amint az a Telepítési Hivatal elemzéséből kiderül - Pozsonyban az ilyen kapcsolatoknak nem nagyon örültek: „A telepítések által Szlovákia valamennyi határ menti járásában kialakult egy gyenge szlovák kisebbség, amely azonban állami és nemzeti céljaink biztosításához nem elegendő. Olyan mértékű megszaporítására van szükség, hogy erőben és számban is hosszú távon expanzív lehessen. Már ma is előfordulnak vegyes házasságok, amely mint jelenség, az eddigi tapasztalatok alapján nemzeti szempontból nem kívánatos. Egyes kolóniák jelentős számbeli növekedést mutatnak. Minél hamarabb meg kell oldani a kolóniákon élő gyerekek helyzetét. Máskülönben az a veszély fenyeget, hogy az erős és ravasz többség asszimilálja őket. A természetes szaporulat belátható időn belül a nagyobb, hosszabb távon pedig a kisebb telepes gazdaságok megosztását teszi szükségessé. Ez azonban nem lesz elegendő, s így a telepesek számára további földeket kell szerezni. A cél pedig továbbra is az marad, hogy a gyenge kisebbséget minden tekintetben erős többséggé változtassuk. "4S0 A telepítések direkt hatását vizsgálva tehát a csehszlovák nemzetállami szándékok egyértelmű kudarcáról lehet beszélni. Hosszú távon azonban mégis felfedezhetők azok a változások, amelyet a kolonizáció a térség etnikai struktúrájában elindított. Mint azt Popély Árpád is kimutatta, a kolonizáció számos település etnikai arculatát változtatta meg.461 462 Adatai szerint az 1910 és 1930 között abszolút magyar többségét elveszítő 123 szlovákiai község közül a kolonizáció idézte elő ezt a folyamatot Előpatonyban, Kurtakesziben, Tornócon, Fülekpilisen, Persén, Dúsán és Bellényben,452 de a telepíté-459 SNA, f. KR, k. 26, 17444/38. 460 SNA, f. KR, k. 40, ö. 6228/35, Nutnosť hospodárskeho dozoru na kolóniách i po zaknihování. 461 Popély Arpád: A kolonizáció területi vonatkozásai és etnikai következményyei. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 5, 2003. 2. sz. 83-102. p. 462 Valójában Előpatony és Kurtakeszi esetében nem maguk az anyaközségek továbbra is magyar többségűek maradtak.
