Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)

8. A telepítések végső mérlege

186 A telepítések végső mérlege sek okolhatók a magyarság kisebbségbe szorulásáért Osgyánban is. A statisztikai elszlo­­vákosodás azonban néhány településen csak ideiglenes volt, hiszen pl. Előpatony vagy Kurtakeszi - miután a kataszterükben létesített kolóniák önálló községgé váltak - a har­mincas évek végére ismét visszanyerte magyar többségét. A közvetlenül a magyar etni­kumú községekbe történő telepítések közül sok volt viszont az olyan, amelyik ugyan ma­gyar többségű maradt, de etnikai homogenitását véglegesen elveszítve vegyes nyelvű­vé vált. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a telepítések által érintett falvakban alapított ún. kisebbségi iskolák hatását sem. Ezeknek az állam által kiemelten támogatott intézmé­nyeknek ugyanis már a kezdetektől fogva sikerült a helyi magyar gyerekek egy részét is magukhoz csábítaniuk. Ezek az iskolák bocsátották ki majdan a szlovákiai magyaroknak azt ez első generációját, amely sem a közéletben, sem az iskolában nem találkozott a magyar kultúrával, így azt ők már a saját gyermekeiknek nem is tudták továbbadni. A dél-szlovákiai kolonizáció már a harmincas években érezhető hatását példázza a nagykaposi kolonisták 1933-ban, tehát tíz évvel a letelepedésük után megfogalmazott le­vele is, amely ugyan feltehetően eltúlozza a telepítések eredményeit, de így is jól mutat­ja, milyen társadalmi-etnikai folyamatok indultak meg a telepítések következtében. „A szlovák iskola virágzik, a magyar viszont visszaesik. A szlovák iskolában négy, a magyar­ban csak egy tanító van. Eleinte Nagykaposon csak 12 gyerek járt szlovák iskolába, ma már több mint 130. Nagykapos a töbi magyar falu számára is jó példa lehet.... Nagyka­­pos szlovák szempontból már 100 százalékkal jobb helyzetben van, mint azelőtt. Csak próbálták volna meg uraim, amit mi megpróbáltunk, megtudnák azt, milyen nagy különb­ség van Nagykapos tíz évvel ezelőtti és mostani lakossága között. Ezek az emberek a leg­nagyobb ellenségeink voltak, s ha a mi ellenségeink, akkor az állam ellenségei is. Ma pedig köztársasági gondolkodásúak. Csak vegyük azt, hogy amikor ideköltöztünk, Nagy­­kaposnak az a része, ahol mi, a kolonisták élünk, teljesen magyar volt. A gyerekek csak magyarul beszéltek. Ma már nem hallani a gyerkeket, akik a kolónián laknak, legyenek akár szlovákok vagy magyarok, másképpen, mint szlovákul beszélni. ”463 A telepítések olyan folyamat kezdetét jelentették tehát, amelyek a második világhá­ború utáni események által felgyorsulva oda vezettek, hogy a korábban homogénen ma­gyarok által lakott Dél-Szlovákia vegyes nemzetiségű régióvá vált. 463 SNA, f. KR, k. 28. č. 6765/33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom