Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
7. A telepítések a politika kereszttűzében
158 A telepítések a politika kereszttüzében 1923-tól a Kisgazdák és az OKP erőteljesebb együttműködésének jegyében a pártközi megbeszéléseken a földreform és a telepítések ügye is egyre gyakrabban terítékre került, s a két párt a közvélemény felé is erőteljesebben adott hangot a kolonizációt elutasító véleményének. Ennek oka nemcsak a földhivatal egyre intenzívebb telepítési politikája volt, hanem a kormányzatnak az a kísérlete is, hogy az ellenzéki magyar pártok szavazóbázisát épp a földosztás ígéretével s földosztást ígérő magyar párt alapításával (lásd a Csánki-pártról korábban már jelzetteket) próbálja megosztani és meggyengíteni. Az ellenzéki magyar pártok természetesen igyekeztek ellenpropagandát kifejteni, s ennek egyik eleme a földreform tényleges szándékait leleplező erőteljesebb fellépés és hangvétel volt. A hangsúlyosabb fellépés egyben a két magyar párt véleményének közeledését is jelentette, miközben az OKSZP egyre inkább átvette a kisgazdák radikálisabb hangvételét. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának 1924 februárjában Ótátrafüreden megtartott értekezletén Koczor Gyula terjesztette elő a földreformmal kapcsolatos határozati javaslatot, amely jórészt a kisgazdák korábbi álláspontját tükrözte. Az elfogadott határozat leszögezte, hogy „a közös bizottság szükségesnek tartja a földreformot, de a telepítések mai módját elítéli, s a földbirtokhivatal mai rendszerét helyteleníti... A földvétel és eladás méltányos áron történjék. A helyi érdeklődők elsősorban veendők figyelembe. A telepítési szándékokkal kapcsolatban elérni szándékolt nemzeti szempont a földbirtokreformnál teljesen kiküszöbölendő. ”418 Bár a határozat szövege mérsékeltebb hangvételű volt, mint a kisgazdák néhány korábbi megnyilvánulása, mégis előrelépést jelentett a magyar pártok közös fellépésének folyamatában. Ami a baloldali erőket illeti, a földbirtokreformra a kezdetektől fogva gyanakvással tekintő magyar szociáldemokrácia már a párt első programjában is fontosnak tartotta leszögezni, hogy „az agrárreformot ne használják fel nemzeti telepítés céljaira.”419 A párt sajtója szociális szempontból a munkásságnak a földosztásból való kirekesztését bírálta, nemzeti szempontból pedig a telepítéseket. Ezt az álláspontot az 1921 kora nyarán megtartott pártkongresszus is rögzítette, amely kimondta, hogy a párt „tiltakozik az ellen, hogy a földreform örve alatt a kormány olyan nemzeti telepítési politikát akar folytatni, amely csődöt mondott a régi Magyarországon és a német birodalom lengyel részein"A20 A magyar szociáldemokrácia a következő években fokozatosan közeledett majd 1926 folyamán beolvadt az egységes Csehszlovákia Szociáldemokrata Munkáspártba. Ez magával hozta a földreform nemzeti élű bírálatának enyhülését is. Bár azt, hogy a rászoruló magyar földmunkások helyett a sokszor vagyonos morva telepesek kapnak földet a Csallóközben, továbbra is szóvá tették.421 A magyar politikai formációk közül egyedül az Agrárpárt magyar szatellitpártjaként működő Köztársasági Magyar Kisgazdák és Földmívesek Szövetsége fogalmazott meg pozitív véleményt a telepítésekkel kapcsolatban. A párt számára - amely népszerűségét a földosztásra igyekezett építeni - létfontosságú volt annak bizonyítása, hogy a földreform a nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül egyformán érdeke minden föld-418 PMH, 1924. február 10. 419 Munkásújság, 1920. december 12. 420 Munkásújság 1921. június 19. 421 Munkásújság, 1926. február 28.
