Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
7. A telepítések a politika kereszttűzében
A magyar pártok és a telepítések 159 művesnek, s hogy a telepítések nem a magyarság rovására történnek. Ez a feladat azonban valójában megoldhatatlan volt, hiszen az aktivista magyar párt számára sem a telepítések elutasítása, sem pedig annak támogatása nem bizonyulhatott jó megoldásnak. Az első esetben az Agrárpárttal és a csehszlovák kormányzati törekvésekkel került volna szembe, a másodikban pedig saját választóival. így Csomornak és Csánkinak más, mint a szavakkal való játék, nem nagyon maradt, amit az alábbi, a Népújság 1924. évi 2. számában megjelent Csánkitól származó nyilatkozat is alátámaszt: „A telepítésre vonatkozólag nyíltan leszögezem, hogy én erkölcstelen szájaskodásnak tartom a magyarságban félelmet kelteni a telepítéssel szemben. Erkölcstelennek, mert azt a butaságot őszintén senki sem hiheti, hogy a magyarságtól teljesen idegen nagybirtokra csak a magyarságnak volna igénye tiszta magyar vidéken is, szájaskodásnak pedig azért, mert ezzel a mindent követeléssel el akarják ütni a magyarságot az elérhető kevesebbtől. Mi nemcsak nem félünk a telepítéstől, sőt testvéri barátsággal annak eredményes fejlesztését tartjuk kívánatosnak, fenntartván azt a felfogásunkat, hogy az okosság és a távolabb nézés is azt parancsolja, hogy minden jogos magyar igénylő is kielégítést kapjon a fölösen rendelkezésére álló nagybirtokból. ”422 Az, hogy a földreform második szakaszának 1924-es megkezdésével és a Telepítési Hivatal létrehozásával az eddiginél erőteljesebbé vált a földhivatal kolonizációs tevékenysége, a magyar pártokat is aktívabb fellépésre ösztönözte. Ennek jele az a két interpelláció is, amelyet 1924 és 1925 folyamán, még a parlamenti választások előtt nyújtottak be a nemzetgyűlés képviselőházában. Az első beadója Füssy Kálmán kisgazda képviselő volt, aki a csallóközi telepítések tárgyában vonta kérdőre a kormányt.423 Az interpellációban Füssy nemcsak a csehszlovák népesség Csallóközbe való betelepítését támadta, hanem a nagybirtokok magyar cselédjeinek kisemmizését is. A kisgazda képviselő Hodža már említett České Budéjovice-i nyilatkozatát is a kormány fejére olvasta, s kinyilvánította, hogy a földreform a jelenlegi formájában a magyarlakta vidékek elnemzetlenítését szolgálja. A következő interpellációt Lelley Jenő nyújtotta be a földhivatal által a magyar nyelvű lakosságon elkövetett sérelmek ügyében.424 A kormányhoz intézett kérdésében Lelley arra a jelenségre kért magyarázatot, hogy a földreform során a magyarok által lakott vidéken miért csak bérbe adják a földeket, míg a szlovák vidékeken magántulajdonba. A kormány az interpellációkra adott válaszaiban tételesen tagadott minden vádat, miközben a telepítéseket azzal magyarázta, hogy a hegyvidéki területeken nincs elegendő termőföld az ott élő lakosság számára. A telepítések témája az 1925-ös parlamenti választások kampányába is beszivárgott. A csehországi német kisgazdákkal és német iparospárttal közös listán induló Magyar Nemzeti Párt egyik választási jelszava a „magyarlakta vidéken csak magyarok kapjanak földet!” volt. Politikai hirdetéseikben pedig az addig már megalapított kolóniákat Csallóköz térképén feltüntetve igyekeztek mozgósítani a magyar lakosságot a kormány politikája ellen. 422 Nagy Sándor: Hodzsa és a földbirtokreform. Magyar Kisebbség, 3, 5. sz.; 1924. március 1. 224-225. p. 423 Digitálni knihovna, NS RČS, Tiský k tésnopiseckým zprávam o schúzích Národního shromáždëni republiky Československé. R. 1924. Tisk č. XV1/4892. 424 Digitálni knihovna, NS RČS, Tiský k tésnopiseckým zprávam o schúzích Národního shromáždéní republiky Československé. R. 1925. Tisk č. XIII/5338.
