Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
144 Gazdálkodás és élet a kolóniákon ban foglalták össze.374 A javaslataik legnagyobb csoportját a pénzügyi problémáik megoldására irányuló pontok jelentették: a kiutalási árcsökkentését, a kamatok elengedését, hoszszabb lejáratú hiteleket kértek. Javasolták a kolóniákra vezető utak kiépítését, a telepesek szövetkezeteinek nagyobb állami támogatását, a telepes gazdaságok legelőkkel és erdőkkel való kiegészítését, a kolóniák önállósítását, iskolák, posták építését stb. A tárcaközi bizottság létrehozásakor még senki nem sejtette, hogy hamarosan minden korábbit felülmúló világgazdasági válság veszi kezdetét, a következő években a bizottság legfontosabb feladata épp a válság hatásainak enyhítése, a válság hatására a csőd szélére került telepes gazdaságok megmentése lett. A gazdasági válság idején a mezőgazdasági termékek árainak csökkenése miatt a földművesek egyre kevésbé tudták jövedelmezővé tenni termelésüket. S noha az intenzív módon gazdálkodó, a gyümölcs- vagy dohánytermesztéssel foglalkozó telepes gazdaságok egy része viszonylag nagyobb gondok nélkül átvészelte ezeket az éveket, a krízis a telepesek többségét mégis negatívan érintette. Egy 1931-ben készült kimutatás szerint a szlovákiai és kárpátaljai telepes gazdaságok közül csak minden harmadiknak volt esélye a túlélésre, míg a telepes gazdaságok több mint fele csak a központi segítség növelése árán maradhatott volna fenn.375 A telepes birtokok 16%-a esetében viszont azt állapította meg a vizsgálat, hogy azokon már semmiféle támogatás nem segíthetett. Ekkoriban a Telepítési Hivatalt már szinte elárasztották a telepesek kérelmei, akik segítséget kértek. Ezekben főleg az adóterhek könnyítését kérték, és hiteleket igényeltek. A korabeli szokásoknak megfelelően a kérelmek egy részét nemzeti retorika jellemezte, például a telepesek gyakran hivatkoztak saját nemzeti szerepükre, arra, amit egy ürményi kolonista ekképp fejezett ki: „ha mi elveszünk, odaveszik a hazafiasság, és győz a kommunizmus jelmezébe öltözött irredenta."376 A helyzet súlyosságát mutatta, hogy több helyről olyan hírek is érkeztek a Telepítési Hivatalba, hogy a telepesek el akarják adni birtokukat, s visszaköltöznének eredeti lakóhelyükre. Ezért a hivatal körlevélben hívta fel a telepesek figyelmét, hogy ez ellentétes a kiutalási törvény szellemével, s a telepesek az ÁFH engedélye nélkül nem adhatják el, illetve adhatják bérbe birtokukat. Azt, hogy az ÁFH figyelmeztetése ellenére mégis akadtak olyanok, akik elvándoroltak, a Sarló 1931-es kongresszusán a földkérdéssel kapcsolatban elhangzott felszólalások is megerősítik: „A csallóközi kis kolonisták helyzete szintén siralmas. Nagyrészt kölcsönbefektetéssel kezdték gazdálkodásukat. Mindenük meg van terhelve adósággal, a kamatokért dolgoznak családostul, munkást alkalmazni nem tudnak. Sokan minden vagyonukat hátrahagyva menekülnek, csak ingóságaikat mentik, ahogy tudják - éjjente. "377 Ebben a helyzetben a tárcaközi bizottság és más szervek döntései alapján érkező állami segélyakciók csupán „felületi kezelést" jelenthettek. Ezek a segélyek a dél-szlovákiai agrárium s benne a telepes gazdaságok gondjait meg nem oldhatták, esetleg csak 374 NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 246, Požiadavky kolonistov. 375 NA ČR, f. SPU-Vš, k. 246, č. 15505/31. 376 SNA, f. KR, k. 29. č. 9178/31. 377 A Sarló jegyében. Az új arcú magyaroktól a magyar szocialistákig. A Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga. Pozsony, 1932, 59. p.
