Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
A világgazdasági válság hatása a telepítésekre 143 ról, ki tekinthető telepesnek. A gyakorlat szerint azt a földreform során a kiutalási törvény alapján földbirtokhoz jutó személyt tekintették telepesnek, aki birtokát alávetette az önellátó parasztbirtokokra vonatkozó megkötéseknek, birtokának nagysága 3 és 30 hektár között mozgott, s birtoka az ún. telepítési területen - vagyis a magyar nyelvterületen - belül feküdt.371 Például a Tótmegyer község mellé letelepült szlovák családok kérelmét, hogy azokat a telepesek közé sorolják át, azért utasította vissza az ÁFH, mivel Tótmegyer már szlovák község volt.372 A húszas évek második felében szaporodó gazdasági problémák azonban nem csupán a magántelelepeseket érintették, hanem általánosabb jellegűek voltak. A legnagyobb jelentőséget a gazdasági jellegű gondok kapták, de az adminisztratív problémák sem voltak elhanyagolhatóak. Meglehetősen lassan haladt például a telepes birtokok telekkönyvezése, amelyet megnehezített, hogy a cseh országrészek és Szlovákia elétérő telekkönyvezési rendszert örökölt a Monarchiától. A különböző törvényeket ugyan az 1927-ben elfogadott kataszteri törvény megpróbálta egyesíteni, ám az unifikációt csak 1950-ig kellett volna befejezni, s így az meglehetősen vontatottan haladt. Mindez pedig természetesen visszahatott a gazdasági kérdésekre is, hiszen tulajdonjoguk rendezése hiányában a telepesek nehezebben jutottak banki hitelekhez. A felmerülő problémák a földhivatal szervezetét is az eddiginél határozottabb fellépésre ösztönözték. Ebben vélhetően közrejátszott az is, hogy 1926-ban az alapításától elnöklő Vyškovskýt az agilisabb és a telepítések problémáját jobban ismerő Jan Voženílek váltotta fel, aki felismerte, hogy a halmozódó problémákat sem a Telepítési Hivatal, sem pedig az Állami Földhivatal nem tudja egyedül orvosolni. Ennek köszönhetően hosszas előkészületek után 1928 tavaszán sikerült megalapítani a Telepítésekkel Foglalkozó Tárcaközi Bizottságot.373 A bizottság munkájában az ÁFH képviselői mellett az egyes minisztériumok képviselői vettek részt. A bizottság hivatalos megalakulására 1928. március 23-án került sor. A tárcaközi bizottság a hatékonyabb munka érdekében öt albizottságot hozott létre: a mezőgazdaságit, az adókkal foglalkozót, a közigazgatásit, az építési-műszakit és kulturálist, amelyek mindegyike a telepítések egyes részproblémáival foglalkozott. Az adóügyi albizottság feladata a telepesek adózási ügyeinek rendezése s a részükre nyújtott adókedvezmények kidolgozása volt. A mezőgazdasági albizottság a telepeken folyó növénytermesztés és állattenyésztés támogatását vállalta. Az építési-műszaki albizottság feladata elsősorban a telepekre vezető közutak, a kolóniákon építendő templomok, iskolák és más középületek kérdése, az elektrifikálás, a kanalizáció és meliorizáció támogatása volt. A közigazgatási albizottság kompetenciájába a telepesek egészségügyi ellátásával kapcsolatos kérdések, a postaügyek, a tömegközlekedés megoldása és a kolóniák önállósodásának problémaköre tartozott. Az általános kulturális albizottság elsősorban az oktatással, a könyvtárakkal és egyéb, a közművelődéssel kapcsolatos kérdéseket felügyelte. Noha a tárcaközi bizottság megalakulása hatékonyabbá tette a telepesek gondjainak enyhítésére irányuló akciókat, a telepesek ezt nem nagyon érezhették. Ez azon a tanácskozáson is nyilvánvalóvá vált, amelyet az ÁFH hívott össze 1929. december 13-ára, s amelyen nagy számban vettek részt a telepesek képviselői is. Ők, miután meghallgatták a földhivatal elnökének beszámolóját a tárcaközi bizottság munkájáról, követeléseiket 29 pont-371 NA ČR, f. ŠPU-Vš, k. 246, Smernice pri priznávaní charakteru kolonistu. 372 SNA, f. KR, k. 29, č. 62724/29. 373 Vô. Pozemková reforma, 9, 1928. 5-6. sz.
