Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)

5. Az állami telepítések aranykora

Állami telepítések a Telepítési Hivatal megalapítása után 117 is kivették részüket, így összességében mintegy 350 főre becsülhetjük a kolonizáció so­rán letelepített reemigránsok számát. Közülük az egyik legnagyobb csoportot a délszláv államból áttelepült szlovákok alkották, akik többsége Délnyugat-Szlovákia térségében talált új otthonra. A telepítések második szakaszában a 26 bácskai szlovák számára új otthont teremtő Józsefmajor mellett többek között Újdögösmajor, Taksony, Galánta, Aradpredium, Miklósháza és Úrföld kolóniákra érkezett jelentősebb számú jugoszláviai repatriáns. Romániából Nagylak mellől érkeztek szlovák családok, akik a Csallóközben, az Alistál melletti Tőnyepusztán (9 család), ill. a Nagymagyar kataszterébe tartozó Újvá­­sárpusztán (4 család) telepedtek le.335 A reemigránsok letelepítése az 1925-ös évben is folytatódott. Ebben az évben az álla­mi telepítések egyik központja a Csallóköz volt, ahol két nagyobb és két kisebb állami ko­lóniát alapítottak. A Pozsonyt a Csallóköztől elszigetelő korridor részeként Csütörtök katasz­terében hozták létre az erzsébetmajori telepet, ahová 38 család települt le. A később Holúb­kovo nevet felvevő kolónián a szlovák többség mellett 16 evangélikus cseh reemigráns csa­lád is telepes birtokot kapott. Ez utóbbiak letelepítését egy csehországi evangélikus szer­vezet, a Kostnícka jednota szervezte meg, amely nemzeti gyűjtést indított a Lengyelország és Németország területén élő evangélikus családok reemigrációjának biztosítására. A ter­vek szerint a reemigránsok részére Morvaország németek által lakott déli részén építettek volna fel egy mintafalut, amelyet a nagy pedagógusról, Commeniusról készültek elnevezni. Noha a tervet Masaryk elnök is támogatásáról biztosította, az állam által nyújtott támoga­tás és a közadakozásból befolyt összeg kevésnek bizonyult a tervezett több mint 4 ezer sze­mély áttelepítésének megvalósításához.336 így csupán azok a jelentkezők jöhettek számítás­ba, akik megfelelő vagyonnal rendelkeztek. Végül 92 földműves- és 25 munkáscsaládot si­került Csehszlovákiába áttelepíteni, akiket különböző csehországi birtokokon helyeztek el, néhány család pedig a Csallóközbe került.337 A Kis-Dunától délre eső területen hozták létre a Csallóköz legnagyobb, több mint 900 ha nagyságú telepét, Sárrétpusztát (későbbi neve Blahova Dedina). A telepre 69 szlovákot, illetve csehet telepítettek, akik mellett néhány magyar család (a volt nagy­birtok alkalmazottai) is földet kapott - igaz ők csupán egy-két hektárnyit, míg a szláv te­lepesek átlagban 14 ha nagyságút. A Csallóközben 1925-ben alapított kolóniák közé tartozik még a Duna közvetlen szomszédságában, Süly község mellett létrehozott telep, ahová többségében morva te­lepesek érkeztek, valamint az Alistál melletti Tőnyepuszta, ahová romániai szlovák csa­ládok költöztek. Ugyanebben az évben Nógrádban is megkezdődött az állami telepítés, elsősorban Losonc közvetlen környezetében. A legnagyobb nógrádi telep alapításáról, a légionáriu­sok által betelepített Bozitapuszta megalakításáról már szó esett. A Gács melletti Szoliszkópusztán, illetve az államhatár közvetlen közelében, a Tőrincs község kataszte­rébe tartozó Sáripusztán viszonylag kis számú család telepedett le: az előbbin 8, az utóbbin mindössze 4 szlovák család kapott birtokot. 335 Vö. Jančovič, Ján: Slováci - kolonisti z Dolnej zeme usadení v medzivojnovom období na juž­nom Slovensku. Slováci v zahraničí, 15, 1989. 101-116 p. 336 Vaculík, Jaroslav: Participace zahraničních Cechu na československé pozemkové reformé ve davátých letech. In Frolec: i. m. 75-76 p. 337 NA ČR, f. NRČ, k. 470, Záležitosti kolonisační a emigrační, č. 22702/23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom